Abód Mihály

Szárazajta, 1704. szeptember 29. – Nagyenyed, 1776. november 16.

tanár, a nagyenyedi református főiskola tanára

Más néven: Ajtai Mihály

Marosvásárhelyen tanult, 1719-ben pedig Nagyenyeden és Szászvároson, ahol a német nyelvet sajátította el. 1727-ben a Bethlen családnál, majd a Teleki-házban nevelősködött. 1732-ben külföldre utazott, 1734–35-ben Franekerben tanult, és 1735-ben tért onnan vissza; ekkor gróf Teleki Józsefné született Bethlen Katalin házában lett udvari prédikátor.

1737 novemberében a nagyenyedi református főiskolába választották tanárnak, ahol 1738. január 15-én foglalta el a tanszékét, és a keleti nyelveket, a régiségtant és a történelmet tanította. Több szegény sorsú tanuló neveléséhez biztosította az anyagi fedezetet. A kollégium kurátoraként védte az iskola vagyonát a központi hatalom ellenében. Egységes oktatási tervét Cristoph Cellarius módszerére alapozta, melynek hármas célja a mondattan oktatása, a beszédkészség kialakítása és a retorikai oktatása volt. A Christoph Wolff hallei tanár nevével fémjelzett wolffianizmus híveként nagy hangsúlyt fektetett a matematika oktatására. Új pedagógiai módszerei miatt bepanaszolták az egyházi főtanácsnál, amely 1747-ben megfosztotta tanszékvezetői hivatalától és megakadályozta módszertani könyvének újranyomtatását. Óráit Vásárhelyi Tőke István vette át, aki

„kihánnyá az auctorokat, exterminalá a Geographiát és a Mathesist, a stílusgyakorlatot pedig újra a régi memoriter-gyakorlat váltotta fel.”

Nyugdíjba 1775. február 6-án ment. Halálakor Baricz János tartott fölötte magyar nyelvű gyászbeszédet a nagyenyedi templomban.

Értékes könyvtárát és éremgyűjteményét a kollégiumra hagyta, és végrendeletében alapítványt tett évente tíz diák taníttatására. Benkő Ferenc méltatása szerint „sok jó tetteiért egyebekben is méltán neveztethetik a Collegium második Fundatorának”.

Munkái

• Halotti beszéd gr. Teleki Zsigmond úrfi felett 1731. Kolozsvár, 1732.

• Dissertatio theologica de mora dei. Francofurti ad Viadrum, 1733.

• Grammatica latina. Cibinii, 1744. (Melyet a lipcsei Acta Eruditorum ad An. 1747. igen magasztalt. Rövid idő alatt a legtöbb erdélyi iskolában kézikönyvvé lett. 2. kiadása 1750-ben, 3. 1759-ben Brassóban; későbbi kiadása 1766-ban Kolozsvárt jelent meg.)

• Halotti beszélgetés, melyet gróf Bánfi Katalin asszony, gróf Székely László életében kedves párja utolsó tisztességtétele alkalmatosságával folytatott 1746-ban. Kolozsvár, 1747.

• Oratio habita super funere… Gabr. Kendefi. U. ott, 1749.

• Oratio quam super tristissimis exsequiis Gabrielis Avinczy l. b. dixit. Cibinii, 1751.

• Oratio super funere ill. dni Samuelis comitis Betlen junioris, dicta publico in templo 28. Martii 1751. Cibinii.

• Oratio exsequialis habita super funere dom. Mosis… Josika de Branyitsko. Kolozsvár, 1756.

• Oratio super funere com. Cath. Teleki cons. Joh. com. Lázár. Cibinii, 1758.

• Halotti magyar oratio, melyet gróf széki Teleki III. Sándor urfi utolsó tisztességtétele alkalmatosságával elmondott 1767-ben. Nagy-Enyed, 1768.

• Szent beszélgetés, melyet néhai Gyulai Kata asszony, báró Alvinczi Gábor özvegye utolsó tisztességtételére mondott. U. ott, 1771.

• Oratio in exsequiis exc. dni Stephani comitis Gyulai dicta Maros-Németini 26. nov. 1758. U. ott, 1771.

A tanítás egyöntetűsége kedveért tanítói módszertant is írt; ezt a nyilvános tanításon kívül, az osztály- és magántanítóknak is előadta s ki is nyomatta Nagyszebenben. 1747-ig e kiadás elfogyott, emiatt Ajtai újból nyomatni kezdte, de a 4 ív kinyomatása után a gondnok urak eltiltották a folytatást. Kiadatlan, kéziratban maradt művei:

• Antiquitates Graecae et Hebraicae

• Origines Antiquitates Graecae et Hebraicae

• Praeces communes, sive publice in coetu recitandae