Andrád Sámuel

Ikafalva, 1751 – Sepsiszentgyörgy, 1807. augusztus 31.

orvos, író, anekdotagyűjtő

Apja Andrád Elek református lelkész volt. Nagyenyeden és Kolozsvárott tanult. Bécsben orvosi oklevelet szerzett, és mint gyakorló orvos ott telepedett le, de előbb gyalog beutazta Németországot. 1786-ban szívroham érte, betegségéből soha nem épült fel teljesen, visszavonult hazájába. Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Magyar és latin nyelvű alkalmi versei részben a korabeli lapokban, részben önálló nyomtatványokban jelentek meg. Számos anekdotát ő jegyzett fel először irodalmunkban, könyve az első magyar anekdotagyűjtemény. Természettudományos érdeklődését Leg-első virágos kert című munkája is bizonyítja.

Művei

• Elogium sepulcrale, tumulo Maximiliani Stoll inscriptum, carminum paribus centum. Bécs, 1787. (A. S. jeggyel.)

• Quaedam epistola ad Pub. Ovidii Nasonis cineres. Bécs, 1789. (Névtelenül.)

• Elmés és mulatságos rövid anekdoták. 2. kötet. Bécs, 1789–90. (legújabb kiadás: Bukarest, 1988, ISBN 963-281-976-4X)

• A magyar Democritus életének délig való része. Bécs, 1791.

• A magyar irás-módról. Némely jegyzéseim az ABC rendje szerint. Bécs, 1791. (A. S. jeggyel.)

• Meine Cornucopie das ist: Sammlung vielerley nützlicher und unterhaltender Kleinigkeiten. 2 rész. Bécs, 1792–93.

  Legelső virágos kert. Bécs, 1793.