Apor István

Altorja, 1638 - Nagyszeben, 1704. november 10.

főkirálybíró, erdélyi kincstartó

1666-tól Alcsík alkirálybírája. A Béldi-mozgalom idején támogatta Apáti fejedelmet, később 1679-ben követe a Portánál. 1685-től Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája, 1690-ben Thökölyvel szemben a császári pártot támogatta, ezért I. Lipóttól 1693-ban bárói, 1696-ban grófi rangot kapott. 1695-től erdélyi kincstartó, 1697-től Torda vármegye főispánja, a kincstartóság megszűnése után generális, 1703-tól Erdély fővezére. A Rákóczi szabadságharc idején császárpárti maradt. I. Apafi Mihály fejedelemsége és az új Habsburg kormányzat idején a legbefolyásosabb politikusok egyike. Jelentős szerepe volt a gyulafehérvári római katolikus püspökség újjászervezésében cs az erdélyi görög katolikus egyház életre hívásában is. Vagyonát a fejedelmi birtokok (elosztása, a fiskális jövedelmek ellenőrzése, illetve önálló kereskedelmi tevékenysége alapozta meg. Jelentős alapítványokat hozott létre, a moldvai missziót is támogatta. 1697-1698-i bécsi útjáról írt naplóját Bíró Vencel adta ki. (Erdélyi Múzeum, 1930.)

Forrás

• Neves Csíkiak. Kájoni János megyi Könyvtár. (összeállította Kelemen Katalin). Csíkszereda. 2008