Aranka György id.

Koronka, 1705 körül – 1767. június 9.

református lelkész, protestáns püspökök, szuperintendens

A család őse, Zágoni Aranka Balázs református pap 1679-ben nyert nemességet. A marosvásárhelyi, majd a nagyenyedi református kollégiumban tanult, ahol 1726-27 körül könyvtáros diákként is dolgozott. 1728-tól a genfi akadémiára ment, majd 1731. május 17-től Bázelben tanult; utazásairól írt feljegyzési értékes kortörténeti dokumentumok. Hazatérte után 1732-ben Marosvásárhelyen, 1737-1747 között Szék mezővárosban, azután 1747-1755 között ismét Marosvásárhelyen, majd 1755-1767 között másodszor is Széken volt prédikátor. 1755-től esperes, 1760-tól 1765-ig egyházkerületi főjegyző és püspökhelyettes volt, 1765-ben szuperintendenssé (püspökké) választották. 1767-ben halt meg. Ifjabb Verestói György mondott fölötte halotti beszédet. Aranka György író apja.

Művei

• Örökös ház… melyből czegei Vass Dániel úrnak meghidegedett tetemeinek koporsóba való bezárattatásának alkalmatosságával… tanítást tett. Kolozsvár, 1741. (Zágoni A. György névvel.);

• Isten elejbe bocsátott könyörgéseknek együgyü gyakorlása. H. n. 1766.

• A ker. léleknek halál félelmei ellen való vigasztalásai. Kolozsvár, 1768. Charles Drelincourt Consolations de l'âme fidèle contre les frayeurs de la mort című munkájának (1651) fordítása, amelyet halála után fia, ifj. Aranka György adott ki.