Balásy Dénes

Székelybetlenfalva, 1854. november 25. - Székelybetlenfalva, 1939. december 5.

tanár, publicista, író, szerkesztő, műfordító

Nemes székely család sarja, középiskoláit a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumban végezte. Érettségi vizsgát 1874-ben tesz, ezután a kolozsvári tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozik, ahol tanári oklevelet szerez. Az 1882-83-as években az Ellenzék című lap belső munkatársa. 1885-ben Budapestre kerül, ahol a fővárosi kereskedelmi iskolánál nyer tanári állást, ahol az igazgatói széket is megszerzi. Munkatársa lesz a Magyar Nyelvőrnek és a Középiskolai Szemlének, ez utóbbinak 1890–1892 között szerkesztője lesz. A legkülönbözőbb lapokban és folyóiratokban irodalmi működésén kívül néhány nagyobb önálló munkája is megjelenik. Nyugalomba vonulása után hazatér szülőfalujába, ahol hetven holdat művel. Szülőfaluja temetőjében pihen.

Munkái

• Nyelv, Nemzetiség, Nemzet, 1893, Budapest – Művelődéstörténet-tanulmány;

• Kultúrkrónikák; Udvarhely megyei babonák (tanulmány, Etnográphia, 1895;

• Udvarhely megyei népmondák, 1898;

• Múzeumot Székelyudvarhelynek! (Székelyudvarhely, Betegh nyomda, 1898;

• Udvarhely megyei kuruzslószerek és gyógyítási babonák (Etnográphia, 1901, p. 33–36);

• Székely Nóták (szöveggel és dallammal), 1905;

• A Székelyek Alkotmányának Históriája különösen a XVI. és XVII. században (lefordította dr. Connert János német nyelvű, Die Stuhlsverfassung im Szeklerlande und auf dem Königsboden bis zum Ende des XV. Jahrhungerts munkáját 1906-ban;