Balázs Gábor

Kászonfeltiz, 1841 – Budapest, 1887. december 3.

honvédelmi minisztériumi tisztviselő, utazó

Tehetősebb székely családból származott, a sikeres író és műfordító Balázs Sándor öccse. Őt inkább az utazások érdekelték, bejárta Európa országait. 1875 elején Dél-Amerikába utazott. Idejének nagy részét az argentin pampák és a Kordillerák, valamint Buenos Aires megismerésére szentelte. Brazíliából csak Rio de Janeirot látta. Ezen utazásáról úti leveleket közölt a Hölgyfutárban; írt még az Ország Tükrébe 1862–1863 között és a Nayad című évkönyvbe 1863-ban: Legelső szerelmem címmel képet adott a katonai életből. 1887. december 2-án bátyja sírján főbe lőtte magát, s másnap, 3-án hajnali 4 órakor meghalt. Örök nyugalomra helyezték 1887. december 5-én délután a budai németvölgyi sírkertben.

Munkái

• Utazásom Délamerikába. Kolozsvár, 1876.