Bálint Lajos

Csíkdelne, 1929. július 6. – Székelyudvarhely, 2010. április 4.

székely pap, Gyulafehérvár első érseke

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium növendéke lett, innen Gyulafehérvárra ment, ahol a Hittudományi Főiskolán tanult. 1957. április 28-án Márton Áron püspök szentelte pappá. Előbb segédlelkészként működött Sepsiszentgyörgyön, majd plébánosként Futásfalván, Csíkszentdomokoson és Székelyudvarhelyen, ahol egyben a kerület főesperesi tisztségét is betöltötte.

Jakab Antal megyés püspök 1981. szeptember 29-én szentelte segédpüspökké, Gyulafehérváron. 1990-ben Jakab Antal visszavonulása után átvette az egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én II. János Pál pápa érseki rangra emelte az egyházmegyét, és első érsekké Bálint Lajos nevezte ki. Tisztségét 1993 végéig töltötte be, ekkor azonban megromlott egészségi állapota miatt lemondott. Lemondása után Marosfőn élt a 2000-es évek elejéig. Ekkor egészségügyi elláthatósági okokból Székelyudvarhelyre költözött.

Nyugállományba vonulása után szívügyének tekintette, hogy a Kostelek melletti Sósmezőn megsebesült német jezsuita tábori lelkésznek, Boldog P. Rupert Majernek emlékére, "Isten igéje nincs megbilincselve" felirattal egy emlékművet állíttasson fel. Ez el is készült és ma is ott látható Kostelek falu határában a boldoggá avatott jezsuita tábori lelkész megsebesülésének helyszínén. Hátralevő éveit Székelyudvarhelyen töltötte, itt is hunyt el, 2010. április 4-én. Utolsó akaratának megfelelően egy Csíksomlyón tartott gyászszertartás után, mindössze egy pap és két ministráns kísérte el utolsó útjára, a csíkdelnei temetőbe.

Munkái