Bod Károly

Nyárádsellye, 1848. október 30. – Székelyudvarhely, 1926. november 11.

közíró, református kollégiumi tanár, református kollégiumi igazgató,

Az albisi Bod Sándor református lelkész és Budai Johanna fia. A középiskoláit 1857-től 1866-ig Marosvásárhelyen végezte; ugyanott egy évig jogot hallgatott. 1868-ban Budapestre ment a református teológiára, ahol 1870-ig volt, egyúttal Vay Béla báró Borsod vármegyei főispán gyermekei mellett nevelősködött. 1871-72-ben Sárospatakon végezte a teológiát, majd lelkészi vizsgát is tett. 1871 őszén egy fél évre a zürichi egyetemre ment, egy másik félévet a marburgi egyetemen töltött, bölcseleti, teológiai és pedagógiai tanulmányokkal foglalkozva. 1872 őszén helyettes tanár lett a székelyudvarhelyi református kollégiumban; 1873-ban a versegyházi református egyházközség megválasztotta papjává. 1873 őszén pappá szentelik és a székelyudvarhelyi református kollégiumhoz rendes tanárrá választják, ahol a bölcseletet, magyar és német irodalmat tanította. 1886-tól kezdve hat évig székelyudvarhelyi református kollégium igazgató-tanára volt.

Művei

• Svájcz reformátorának emléke a zürichi könyv- és levéltárban című értekezése a Protestáns Tudományos Szemlében 1871-ben;

• Nevelés-oktatásügyi cikkei a Protestáns Közlönyben, 1871-ben olykor Albisi, Protestáns vagy más név alatt és névtelenűl is jelentek meg;

• A Székely Nemzet című hirlapba társadalmi egyházi és iskolai napi kérdéseket illető cikkeket irt. 1886-tól kezdve igazgató-tanár, ezen idő alatt az iskolai éveket megnyitó és bezáró-beszédei az illető iskolai Értesítőkben közölték.

Kéziratban

• Ünnepi és alkalmi beszédeinek gyűjteménye;

• Emlékbeszédei (Báró Kemény Ferencz, Arany János, Zwingli Ulrik sat.);

• Költészettan, középiskolai kézikönyv.