Bodola János

Feldoboly, 1754. február 14. – Nagyenyed. 1836. január 14.

református püspök

Kézdivásárhelyen tanult öt, a nagyenyedi kollegiumban 14, majd a leideni akadémián három évig. Leydenből hazaérkezve a nagyenyedi református község 1784 végén meghívta papjának és 1787-ben az ottani kollégium teológiai s egyháztörténeti tanszékére került, egyúttal főkönyvtárnok is volt. 1799-ben kiutazott Angliába, a kollégium építésére ott gyűjtött segély ügyének tisztázására. 1806-ban az erdélyi református egyház főjegyzőjévé választották és kilenc évig az elbetegesedett Abáts János püspök mellett ennek kötelességeit is sokszor teljesítette. 1815-ben püspökké választották és szeptember 22-én a király diplomával is megerősítette hivatalában.

Az általa képviselt egyházi cenzúrának tulajdonítható, hogy Sipos Pálnak Kant és Fichte szellemében írott eredeti művei – Egyed Péter szerint az erdélyi felvilágosodás legfontosabb művei – nem jelenhettek meg.1762. február 13-ától naplót irt, amelyet kéziratban őriznek.

Munkái

• Mint a dési református eklézsia lelkipásztora és esperese 1785. október 16-án Salánki Imre felett tartott halotti beszédet, mely a következő címmel: Ifjakhoz intéztetett, de mindeneket valóságos böltsességretanitó Bölts Regula 1787-ben Kolozsváron jelent meg;

• Halotti prédikáció Kovács József nagyenyedi professzor felett 1795. (Kolozsvár, 1797.);

• Szent tanítás a Szentlélek élő templomának tiszta fejérségéről (Az oroszfáji templom felszentelésén. 1808.) (Kolozsvár 1809.);

• Halotti prédikáció… br. Radák Ádám… utolsó földi alkalmatosságára… 1803. (Uo. 1810.)