Bodola Lajos id.

Kézdimárkosfalva, 1825. augusztus 10. – Kézdimárkosfalva, 1897. április 2.

székely bányamérnök

Gábor Áron műszaki munkatársa volt, Bem tábornok hadserege részére, 1848-49-ben ágyukat öntött. Később a székely tüzérség vezetője és oktatója lett.

Miután a szabadságharc megbukott, emigrálni kényszerült Itáliába. 1852 végén a politikától visszavonult, majd mérnökként számos út-, vasút-, híd- és vízépítési munkálatoknál dolgozott Genovában és egyéb olasz városokban. 1879-ben hazatért, külhoni tartózkodása során szerzett tapasztalatait jól tudta használni a dél-magyarországi vízgazdálkodási munkálatoknál. Számottevő eredményeket ért el a rizstermelés meghonosításában és fellendítésében. Ehhez kapcsolódóan több tanulmányt is írt, melyeket a Gazdasági Mérnök c. lap közölt. 1892-ben nyugdíjazták. ifj. Bodola Lajos édesapja.

Művei

• A rizs meghonosítása Magyarországon (Bp., 1889).