Botár Béla

Brassó, 1872. március 26. - Budapest, 1930. január 13.

budapesti rendőrfőkapitány helyettes, rendőrségi főtanácsos

Csíktaplocai családből származik, apja Botár József. Középiskoláit Csíksomlyón, az egyetemet Kolozsváron és Budapesten végzi, ahol jog és államtudományi oklevelet szerez. 1895-ben rendőri pályára lép, 1911-ben rendőrkapitánnyá nevezik ki. 1912-től a budapest V. kerületben (Belváros-Lipótváros) rendőrkapitány-helyettes. 1916-ban Erzsébetfalva, másként Pesterzsébet (Budapest XX. kerület) rendőrkapitánya. A bevonuló román csapatok 1916 szeptemberében Csíktaplocán kirabolják és meggyilkolják az édesapját. A budapesti rendőrség politikai osztályán 1919. augusztus 6-tól a Tanácsköztársaság proletárdiktatúrájában a kommunisták által elkövetett visszaélések kivizsgálásával bízzák meg, ahol rendőrségi főtanácsosként, 1920. október 20-ig több mint ötvenezer ügyet dolgozott fel. 1928-től budapesti rendőrfőkapitány-helyettesként az ügyészi megbízottak, a másodfokú kihágási osztály és az öngyilkosvédő osztály tevékelységét irányítja. A Rendőrtisztviselők Athletikai Clubjának egyik alapítója. Részt vett a Hargitaváralja jelképes székely közösség tevékelységében. Halála után a Kerepesi temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyre temetik el.