Cserey Farkas

Nagyajta 1719 – Bécs, 1782. december 9.

bölcselettudor, udvari tanácsos és előadó

Kolozsváron tanult a tudós jezsuita Kaprinai István felügyelete alatt , tanulmányait 1742-ben fejezte be. Korának egyik legműveltebb férfia, a hivatali pályán az erdélyi kancelláriánál 1761-ben udvari tanácsossá és referendáriussá emelkedett Bécsben. 1777-ben Mária Terézia királynőtől, ki az erdélyi ügyekben mindig kikérte tanácsát, a krasznai, tasnádi és zilahi uradalmakat kapta. Cserey Elek táblai ülnök testvére.

Művei

• Isten anyjának... szűz Máriának lorétomi litániában lévő nevezetek rendén folyó dicsérete. Bécs, 1772. Képekkel és Nagy-Szeben, 1830.;

• Geographia Mariana Regni Hungariae, Budae, 1780;

• A magyar és székely asszonyok törvénye. Kolozsvár, 1800. (Fia ifjabb Cserey Farkas adta ki.)

Kéziratok

Több munkája kéziratban maradt.