Csiszér Imre Elek

Csíkcsobotfalva, 1856. november 6.- Brassó, 1942. április 27.

ferences szerzetes, az erdélyi ferences provincia tartományfőnöke

A gimnáziumot Csíksomlyón végezte. Tizenkilenc éves korában, 1875-ben Kolozsváron lépett a ferences rendbe. Teológiai tanulmányait Kolozsváron végezte, 1879-ben szentelték pappá. Csíksomlyón volt tanító, Nagyszebenben hitszémok. Fiatal papként 1883-ban megkezdte életének legnagyobb és legjelentősebb küzdelmét, amelynek célja a szerzetesi fegyelem visszaállítása volt a Ferenc-rendben. Az általa elindított mozgalom általánossá vált az egész egyházban, amelyet 1897-ben XIII. Leó pápa is megerősített a renden belül. Több ferences kolostor házfőnöke volt. Életének fontosabb állomáshelyei: Mikháza. Vajdahunyad, Medgyes és Brassó. 1911-től tartománytőnöki tisztséget töltött be, tevékenységével az erdélyi ferences provincia megreformálója volt. 1914-től haláláig Brassóban volt házfőnök. A brassói zárda kriptájában temették el, sírja zarándokhely lett, 1992-ben kezdeményezték boldoggá avatását. Aszkéta, szent életű alakját a Hírnök és a Katolikus Világ lapjain 1943-44-ben Trefán Leonárd 27 cikkben idézte föl, dr. P. Boros Fortunát könyvben emlékezett meg róla: Elek atya arca (Kolozsvár, 1947).

Forrás

• Neves Csíkiak. Kájoni János megyi Könyvtár. (összeállította Kelemen Katalin). Csíkszereda. 2008