Deák Farkas

Marosvásárhely, 1832. április 4. – Marosvásárhely, 1888. június 4.

igazságügyminiszteri osztálytanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

Írói álneve: Tarnavölgyi

Deák Ferenc ügyvéd és Miske Anna fia volt. Iskoláit szülővárosában a református kollégiumban járta, közben 1849-ben gróf Toldalagi Mihály őrnagy mellett néhány hónapig ő is részt vett a szabadságharcban. 1850–1852-ben ismét a marosvásárhelyi kollégium növendéke volt; ekkor azonban mint rajongó ifjú belesodródott a Török-Gálffy-féle összeesküvésbe, aminek eredménye öt évi fogság lett; ebből két évet Nagyszebenben és hármat Josefstadtban (ma a csehországi Jaroměř város része) töltött. 1857-ben szabadult ki kegyelem útján fogságából, ahol rendszeres tanulmányokat folytatott magas műveltségű társaival. 1857-től 1861-ig vidéken és Kolozsvárt tanítással, neveléssel és önképzéssel foglalkozott; megtanulta a francia és angol nyelvet és a latinban is tökéletesítette magát. 1862-ben Pestre költözött, ahol elvégezte a jogot és az irodalommal is állandóan foglalkozott. 1867-ben igazságügyminiszteri fogalmazó, 1870-ben titkár lett és 1881-ben osztálytanácsosi címet nyert. 1886-ban a III. osztályú vaskoronarenddel kitüntetve nyugdíjazták. Tevékeny részt vett a magyar történelmi társulat alapításában, melynek 21 évig egyik legbuzgóbb igazgató választmányi tagja és sok éven át jegyzője volt. A székely művelődési egyesületnek szervező választmányi tagja, utóbb alelnöke lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1876. június 8.-án levelező és 1885. május 28.-án rendes taggá választotta és az akadémia több bizottságának munkás tagja volt; részt vett a régészeti, valamint a magyar heraldikai és genealógiai társulatok alapításában is, melyeknek szintén választmányi tagja volt. 1870–1873-ig mint a drámabíráló bizottság tagja a Nemzeti Színház igazgatásában is részt vett és ez idő alatt 14 színdarabot fordított. Végül a Hunyad megyei régészeti társaságnak is tiszteletbeli és a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak rendes tagja és utolsó évében elnöke volt. Több tanulmányutat tett Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Angliában, mely alkalommal útileveleket küldött a Pesti Naplóba, Fővárosi Lapokba stb. A folytonos irodalmi és hivatali munkásság idő előtt meggyengítette szervezetét és utolsó napjait Marosvásárhelyt a szülői háznál töltötte. Nyárádandrásfalván a családi temetkezési kertben nyugszik, ahol sírja fölé a testvéri kegyelet díszes gránit emléket emelt.

Munkái

• Őszinte szó a román testvérekhez. Kolozsvár, 1861.

• Beszélyek. U. ott, 1862. Két kötet. (Uj olcsó kiadás. U. ott. 1864.)

• Emlékkönyv a magyar irodalomból Pest, 1862. (Anthologia versben és prózában.)

• A nemzetgazdaság története Magyarországon. U. ott, 1866.

• A hány kérdés, annyi felelet, vagyis népszerű természettan. M. D. Lévi Alvarez után francziából ford. Kolozsvár, 1867.

• Fogságom története. U. ott, 1869.

• Levél X. Y. Z. barátomhoz. Tanköltemény. Bpest, 1871. (Tarnavölgyi névvel.)

• Könnyelműség és szerelem. Szinmű 5 felv. U. ott, 1873. (N. Szinház Könyvtára 55.)

• Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné életrajza és levelezése. Budapest, 1875. (Ism. Századok Pauler Gy.)

• Nagyvárad elvesztése 1660-ban. U. ott. 1877. (Székfoglaló. Értek. a tört. t. kör. VII. 1.) REAL-EOD

• Adatok a nagy Csáky István életéből. U. ott, 1877. (Értek. a tört. t. kör. VII. 2.) REAL-EOD

• A Wesselényi-család őseiről. U. ott. 1878. (Értek. a tört. t. kör. 8.) REAL-EOD

• Szalay Ágoston emlékezete. 1879. (Értek. a tört. t. kör. VIII. 6.) REAL-EOD

• Magyar hölgyek levelei. U. ott, 1879.

• Magyar hölgyek leveleiről. U. ott, 1879. (Értek. a társ. tud. kör. V. 9.)

• Csengery Antal emlékezete. U. ott, 1880. (Századokból.)

• Gróf Vass Samu emlékezete. U. ott, 1880. (Értekezés a természettudományok kör. X. 2.)

• A szováti fürdő ismertetése. Marosvásárhely, 1881.

• Gróf Teleki Domokos emlékezete. Bpest, 1881. (Értekezés a társ. tud. kör. VI. 10.)

• Gróf Wesselényi Ferencz nádor jellemrajza. U. ott, 1822. (A tört. társulat kettős díjjal tüntette ki.)

• Báthori Zsófia. Korrajz. U. ott. 1882.

• Gróf Tököly Imre levelei. U. ott, 1882.

• A bujdosók levéltára. A gróf Teleki család marosvásárhelyi levéltárából. U. ott. 1883.

• Egy magyar főúr a XVII. században. Gróf Csáky István életrajza. U. ott. 1883. (A m. t. akadémia által jutalmazott pályamű. Ism. Századok).

• Báró Radvánszky Antal emlékezete. U. ott, 1883. (Századokból.)

• Deák Ferencz. Pozsony. 1884. (M. Helikon 28. és II. 1.)

• Gróf Dessewffy Aurél életrajza. U. ott. 1885. (M. Helikon 53. és II. 2.)

• Gróf Bethlen Miklós életrajza U. ott, 1885. (M. Helikon 56. és II. 2.)

• Forgách Zsuzsánna 1582–1632 Budapest, 1885. (Ism. Bud. Szemle XLVII. Nemzet 1886. 35. sz.).

• A kolozsvári ötves legények strikeja 1573-ban és 1576-ban. U. ott, 1886. (Értek. a tört. tud. kör. XIII. 3.) REAL-EOD

• Rövid észrevételek Kemény János önéletleirásáról. U. ott, 1886. (Értek. a tört. t. kör. XIII. 5.) REAL-EOD

• Ifj. gróf Pálfi Daun Lipót. U. ott, 1886.

• Budavár visszavétele 1686-ban, egykorú angol kiadásból ford. U. ott, 1887.

• Uzoni Béldi Pál 1621–1639. U. ott, 1887. Illustrált kiadás.

• Ipolyi Arnold emlékezete. U. ott. 1888.

A hírlapirodalommal 1858-tól foglalkozott; politikai, történelmi, tárcacikkeket és száznál több elbeszélést írt a következő lapokba s folyóiratokba:

• Kalauz (1858.),

• Vasárnapi Ujság (1859., 1866–70., 1873., 1875–76., 1878., 1880. D. F-s és D. Farkas aláirással is),

• Nefelejts (1860–1861., 1863–1867., 1870., 1873–1874.),

• Hölgyfutár (1861., 1864.),

• Koszorú (1863–64.),

• Budapesti Szemle (XVII. XVIII., 1863. Uj F. VII. IX. 1867.),

• Fővárosi Lapok (1864–87.),

• Hazánk s a Külföld (1866., 1868–1870.),

• Családi Kör (1866.),

• Magyarország Képekben (1867–68.),

• Magyarország és a Nagyvilág (1867. 1869–70., 1872–73., 1880.),

• P. Napló (1867. 91. 111. 156. 183. 187. 192. sz. D. Farkas aláirással tárczák is),

• Figyelő (1871.),

• Századok (1872–1887.),

• Magyar Nyelvőr (1872. 1884–1885.),

• Athenaeum (1873–74.),

• Archaeologiai Értesítő (1876–1882.),

• Ellenőr (1887. 95. sz.), Adalék az Ukkonpohárhoz és 459. sz.),

• Figyelő (III. 1877. X. 1881.),

• Petőfi Társaság Lapja (1877. II. 19. sz.),

• Nép Zászlója (1877.),

• M. Könyv-Szemle 1877. 1879. 1881. 1888.),

• Tört. Tár (1878–1880. 1887.),

• Ország-Világ (1880.),

• Hon (1880. 165. sz. Levél Londonból.),

• M. Akad. Értesítő (1886.),

• Kolozsvár (1887. 300. sz.), végre Girókuti Képes Naptárába, Országos N. Képes Naptárba (1861–62.) és más évkönyvek, naptárak és albumokba irt.

1860-tól szorgalmasan dolgozott a Kolozsvári Közlöny, Esti Lapok, Pesti Napló, Magyar Sajtó cz. politikai s a Marosvásárhelyt megjelent hirlapokba. Élete utolsó tizenöt esztendejét egészen a hazai történettudomány művelésének és gyarapításának szentelte, különösen a nők szerepe a hazai történelemben és Erdély XVII. századbeli történetének kiváló alakjai képezték kutatásainak és dolgozatainak tárgyát.

Színműveket is fordított franciából u. m. Frou frou (Halevitől), Montjoye (Feuillet), Serafine (Sardou), Síró férj (Prevel), Agglegények (Sardou), Rabagas, melyek a nemzeti színházban többször előadtak. Írt dalmű szöveget is Renegat címen, melyhez Orczy Bódog báró írta a zenét és melyet a 80-as évek elején Londonban elő is adtak.