Domokos Pál Péter

Csíkvárdotfalva, 1901. június 28. – Budapest, 1992. február 19.

Széchenyi-díjas magyar tanár, történész, néprajzkutató, a csángók történetének, kultúrájának kutatója.

Írói álnevei: Gernyeszeghy Ádám, illetve Páldeák Áron

Hatgyermekes gazdálkodó családban született. A szegénységük miatt csak ketten, ő és a bátyja tanulhattak. Gyermekkorában megtapasztalta a csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsújának különlegességét. Ekkor találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal. A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben végzett egy évet, majd később otthon fejezte be tanulmányait. A csíkkarcfalvi tanítóskodás után Krajovában a román hadsereg katonája. Ez időtájt határozta el, hogy az elszakadt magyarságért tennie kell, így beírakozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. Tanulmányai után 1926-ban hazatért, és előbb Vulkánban tanított, majd Csíkszeredában kapott állást a tanítóképzőben. Tudatosan hordani kezdte vasárnapokon és az ünnepnapokon a népviseletet, néptáncokat tanult meg, hogy később ezt a tudását is továbbadhassa. Ő szervezte meg először Csíksomlyón Ezer Székely Leány Napja néven a ma is élő rendezvényt.

Három év után felmondtak neki, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el. Ebben az időben olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben, huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé. Moldvából visszatérve újra tanítani kezdtett Kézdivásárhelyen, míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba került kántornak. Három esztendeig, 1936-ig működött ott. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték.

A bécsi döntés fordulatot hozott az életében. Hóman Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává. Hogy megfeleljen az elvárásoknak, 1943-ban summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetem bölcsésztudományi karán. A bukovinai székelyek Magyarországra telepítése kapcsán Teleki Pál is véleményét kérte. Domokos Pál Péter ellenezte a a moldvai csángók Bácskába való telepítését. 1944 őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től a közoktatási, később a népjóléti minisztériumban dolgozott. Innen 1948-ban elbocsátották, mert a segélyezéshez amerikai civil adományokat vett igénybe.

Szárászpusztán birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett, családja ezen idő alatt Budapesten élt. Egyházaskozár, Szárászpuszta és Mekényes községekben tovább folytatta az anyaggyűjtést. Alig három év múlva elvitte az Államvédemi Hatóság, majd a földjét is elvették. Fizikai munkásként, jobbára építkezéseken dolgozott, majd később egy általános iskolában taníthatott. Ezután nyugdíjba vonulásáig, 1961-ig Budapesten, a József Attila Gimnáziumban, és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított.

Cikkei a Csíki Lapok, Csíki Néplap, Ellenzék, Erdély, Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Tudósító, Hitel, Keleti Újság, Magyar Kisebbség, Magyar Lapok, Magyar Nép, Pásztortűz, Székelyföld hasábjain, illetve a magyarországi néprajzi és irodalomtörténeti szaklapokban jelentek meg. Könyvtára csángó vonatkozású anyagait 1991-ben átadta a Győrben alapítandó Arrabona Universitas Társadalomtudományi Karán működő Hungarológiai Tanszéknek. A gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére.

Munkái

• A moldvai magyarság, Csíksomlyó, 1931 (6. kibővített kiadás Fekete Sas, Budapest, 2001 ISBN 9639352098)

• A magyar népzene és énekkari művelődésünk. In: Hitel, 1938/2.

• Zemlényi János kéziratos énekeskönyve (XVII. század), Kolozsvár, 1939

• Adalékok Moldva történetéhez, Kolozsvár, 1940

• Mert akkor az idő napkeletre fordul. Ötven csángómagyar népdal, Kolozsvár, 1940

• Moldvai csángó mese és négy csángómagyar ének, Kolozsvár, 1942

• Rezeda. 96 csángómagyar népdal, Budapest, Zeneműkiadó, 1953 (újabb kiadásai 1971-ben, 1980-ban jelentek meg.)

• Csángó népzene, I. kötet, (Domokos Pál Péter, Rajeczky Benjámin). Budapest 1956;

• Csángó népzene, II. kötet, (Domokos Pál Péter, Rajeczky Benjámin). Budapest 1961;

• Hangszeres magyar zene a XVIII. században, Budapest, 1978

• „...édes Hazámnak akartam szolgálni...”, Kájoni János: Cantionale catholicum. Petrás Incze János: Tudósitások. Budapest, 1979;

• Bartók Béla kapcsolata a moldvai magyarokkal. Szent István Társulat. Budapest, 1981;__

• Az én Erdélyem. Domokos Pál Péter elmondja életét Balogh Júliának, Vita Kiadó, Budapest, 1988

• Rendületlenül. Márton Áron, Erdély püspöke, Szeged, 1989;

• A moldvai magyarság. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2001

• Moldvai útjaim, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2005. ISBN 9789738687653;

Tanulmányok

• A moldvai magyarság történeti számadatai. Hitel, 1938. pp. 295-308.;

Díjai

• Bethlen Gábor-díj, 1986;

• Széchenyi-díj – a kimagasló életművéért, nemzeti múltunk kutatásáért, 1991;

• Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt, 1991;

• Magyar Örökség díj /posztumusz/, 2002;

• Magyar Művészetért díj /posztumusz/, 2006;