Duka János
Margitta, 1907. január 2. - Csíkszereda, 1990. december 2.
ifjúsági író, folklórgyűjtő, tanító
Középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte, majd Csíkszeredában a Tanítóképzőben szerzett diplomát 1925-ben. Pedagógusi pályáját falusi tanítóként kezdte, később Csíkszeredában körzeti iskolafelügyelő, majd 1945 után tanfelügyelő volt. Az 1950-es évek végén, tevékenységét rendszerellenesnek nyilvánították és hamis vádakkal eltávolították a tanügyből.
Szépirodalmi munkásságát ífjúsági íróként kezdte, első novelláját 1936-ban adták ki. Írásait a Vasárnapi Harangszó és a Csíki Néplap közölte, tanulmányai a Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményeiben jelentek meg.
„Duka Jánosnak a székely népköltészet iránti szeretete és csodálata egy élet kitartó munkájának vált hajtóerőjévé.” / Vöő Gabriella/
Életművének kiemelkedő része folklórgyűjtői tevékenysége volt. Tanfelügyelőként a falvakat járva közel került az ott élő emberekhez, megismerte hagyományaikat, népköltészetüket. Megörökítette azokat a szellemi értékeket, amelyekkel a székelység körében találkozott. Szerette a székely nép gondolkodásmódját, beszédstílusát, megfigyelte a közösségek életét, feljegyezte jellegzetes szólásaikat, értékelte a rendkívül sajátságos „csavaros székely észjárást”. Adatközlői a székelyföld falvainak lakói voltak, értelmiségiek és egyszerű gazdálkodó emberek. Gyűjtőmunkájában nagy segítséget nyújtott Vámszer Géza, akivel mindvégig kapcsolatot tartott fenn.
Csúfolódó székelyek című gyűjteményével, 1961-ben a magyarországi X. Néprajzi Gyűjtőpályázaton II. díjat nyert. Ebből a gyűjteményből A rátótidák típusmutatója címmel, részletek jelentek meg Kovács Ágnes és Maróti Lajosné közreműködésével, A magyar falucsúfolók típusai című kiadványban 1966-ban.
Szaktanulmányai jelentek meg a Népismereti Dolgozatok című 1976-os és 1978-as köteteiben is. Népművészeti és népköltészeti gyűjtéseit a Hargita napilap és a Napsugár gyermekfolyóirat közölte. Különböző tematikájú, változatos elbeszélői stílusú folklórgyűjteménye az élet minden területét bemutatta. Több évtizedes munkájának eredményeként egy gazdag életművet hagyott hátra.
Munkásságának elismeréseként a Magyar Néprajzi Társaság, a Tudományterjesztő Társaság valamint 1990-től a Kriza János Néprajzi Társaság tagjává választották. 1990. december 2-án hunyt el Csíkszeredában.
”Duka János egyike volt azoknak, akik felismerték, hogy önmagukon, szűkebb életkörükön túl, a másik emberért, emberközösségért, a nemzeti közösségért is cselekedni kell. Diákkorában elkezdett, majd tanítóként és tanfelügyelőként folytatott folklórgyűjtő munkássága révén az eszményi önkéntes folklórgyűjtő példaképeként marad az utókor emlékezetében.” / Dr. Balázs Lajos /
Művei
Gyermekszíndarabok. Csíkszereda, 1946.
Székely lakodalom, Székely fonó. Csíkszereda, 1947.
Csángó magyar lakodalmi versek és mondókák. In: A Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményei. Csíkszereda, 1957.
Falvaink gúnyversei. In: A Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményei. Csíkszereda, 1957.
Gyimesi babonás szokások. In: A Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményei. Csíkszereda, 1957.
„Gyimesi kontyoló”. In: Néprajzi Közlemények. 1960/3-4 sz.
A dörzsölő. Bihari népszokás az Érmelléken. In: Művelődés 1974/11
Margittai vásár. In: Népismereti dolgozatok, 1976.
Csíkszentlélek tízeseiről. In: Népismereti dolgozatok, 1978.
Kilenc kéve hány kalangya? Anekdoták a székelyekről. Bukarest, 1983.
Elsüllyedt kincs. Mesék. Bukarest, 1993.
Üti Páké Barátost. Csúfolódó székely népköltészet. Csíkszereda, 1995.
Mikor hagyja el az ész az embert? Csíkszereda, 2000.
Bihari betyártörténetek és más anekdoták. Csíkszereda, 2003.
Csíki furfang. Csíkszereda, 2003.
Székely anekdoták. Csíkszereda, 2007.
Források
A Csíki és Gyergyói Múzeum Közleményei. Csíkszereda, 1957.
Népismereti dolgozatok. Bukarest, 1976.
Népismereti dolgozatok. Bukarest, 1978.
Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
Magyar Néprajz V. kötet. Magyar Népköltészet. Budapest, 1988.
Dr. Balázs Lajos: Az eszményi önkéntes folklorgyűjtő. In. Hargita Népe, 2001. január 5.
Last updated