Eőssi András

? – 1602. július–augusztus

a szombatos felekezet megalapítója, apostola, írója és énekszerzője

Udvarhelyszéken, Szenterzsébeten lakott, Küküllő- és Fejérmegyékben terjedelmes földbirtokai voltak. Az Erdélyben lábra kapó unitárius hitnek egyik legrégibb híve, már 1567-ben Dávid Ferenchez csatlakozott. Az élet megviselte, bénult, beteges ember volt, gyermekeit, három fiát és nejét elvesztette, és a vallásban keresett enyhülést. A vallásos irodalom tanulmányozása vezette a szombatosság kialakításához; ennek az új hitnek maga volt első apostola, írója és énekszerzője.

Nem volt iskolázott teológus, még a korabeli humanisztikus műveltség színvonalán sem állott, de a Bibliában és az egyháztörténelemben annál jártasabb volt. Kiváló hatást gyakorolt a szombatosság fejlődésére, hogy Péchi Simont fiává fogadta. Péchi Simon Erdély főkancellárja s a szombatosság egyházi és világi ereje lett; hozzácsatlakoztak a felekezet legjobbjai, köztük Bogáthi Fazekas Miklós. Ebből a társaságból került ki a szombatos-irodalom első sarjadzása.

Eőssi András maga is írt, és másokkal is íratott különböző egyházi műveket, imákat, prédikációkat, magyarázatokat, énekeket. Ennek eredményeképpen a szombatosoknak már 1600 körül rendszeres énekeskönyvük volt, melyet valószínűleg Eőssi András maga szerkesztett. Ez is, mint saját művei, kéziratban maradt meg.

Kéziratban maradt művei

• Hitcikkek: Káté;

• Két magyar ima;

• Énekeskönyv az hamis vallásoknak rontására és az igaz vallásnak minden részeinek megmutatására. (E versbe szedett káté 14 tankölteményt foglal magában.)