Erőss Zsolt

Csíkszereda, 1968. március 7. – Kancsendzönga, 2013. május 21. körül

székely hegymászó

A Gyergyói-medencében, Orotván, majd a Gyilkos-tónál nőtt fel. Gyergyószentmiklóson érettségizett. A hegymászást 1981-ben kezdte a Békás-szorosban, majd 1983-tól szervezett keretek között mászott a Gyergyói Vasasban, illetve a Kolozsvári Akarat Egyesületben.

1988-ban családostul áttelepült Magyarországra; az állampolgárságot 1992-ben kapta meg. Családjával együtt sok éven keresztül élt Pilisvörösvárott (édesanyja ma is ott lakik), ezért a településen élők egy csoportja – az általa elért sportteljesítményére és emberi nagyságára való tekintettel – 2013 májusában kezdeményezte számára posztumusz díszpolgári elismerés adományozását.

Első expedíciós hegymászására 1990-ben került sor az Elbruszon (5642 m). A következő években megmászta a Tien-san és a Pamír több csúcsát: az Usbát (4695 – 4710 m), a Han-Tengrit (6995 m), a Pobedát (7439 m), a Lenin-csúcsot (7134 m), a Korzsenyevszkaját (7106 m) és a Kommunizmus-csúcsot (7495 m). Mivel megmászta a volt Szovjetunió mind az öt 7000 m feletti csúcsát, megkapta a hópárduc címet.

1996-ban tagja volt az első magyar Mount Everest-expedíciónak, ahol két sikertelen csúcstámadást hajtott végre. Első nyolcezrese a Nanga Parbat (8126 m) volt 1999-ben, amelyet új útvonalon hódított meg. 2002-ben a Csomolungma második csúcstámadása oxigén használatával sikeres lett, ezzel első magyar állampolgárként elérte a csúcsot. Ettől az évtől csak hegymászásból élt.

2003-ban Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval létrehozta a Magyar Himalája-expedíciók sorozatot. Ennek keretében a következő években hat nyolcezrest mászott meg. 2010. január 2-án balesetet szenvedett a Magas-Tátrában. Két társát biztosította, amikor egy hóerkély leszakadása miatt megcsúsztak. Telefonon értesítették a hegyi mentőket, akik azonban a rossz időjárás miatt nem tudtak helikopterrel értük menni, ezért egy 45 fős gyalogos csapatot küldtek a mentésre. A balesetben mindhárom magyar hegymászó megsérült, az első hírek szerint még egyikük sem maradandóan. Erőss Zsolt mindkét lábát eltörte. Jobb lábát a nyílt, darabos törés várható szövődményei miatt és a korai rehabilitáció lehetősége érdekében január 10-én térd alatt amputálták. Bal bokatörése szövődménymentesen gyógyult. Kollár Lajos úgy nyilatkozott, hogy a műtét Erőss Zsolt további mászókarrierje érdekében is történt, és akár már 2010 őszén újabb nyolcezres csúcsán állhat.

2010 márciusában protézissel újra járni kezdett, júniusban pedig a hegymászáshoz is visszatért. Szeptember végén 7100 m magasra jutott fel a Cso-Oju-expedíció keretében; a lavinaveszély miatt a csúcstámadást nem vállalták. 2011 tavaszán műlábbal jutott fel a Lhoce csúcsára (8516 m). 2012 októberében a MOB környezetvédelmi bizottságának tagja lett. 2011 fontos év volt Erőss Zsolt számára. Ekkor kapta meg közönségszavazattal az „év extrémsportolója” díjat, felesége terhes lett, és az új műlábprotézissel ekkor vállalkozott az első komolyabb megpróbáltatásra, a 8516 méteres Lhoce meghódítására. Az expedíción rajta kívül Horváth Tibor, Mécs László és Gál László vett részt. A mászást úgy tervezték, hogy nem fognak használni oxigént az extrém magasságban, nem bérelnek serpákat, és nem vesznek igénybe előre felállított sátrat. Csupán a „jégdoktorok” által díjazás ellenében kiépített utakat és köteleket használták. Ez többlet-igénybevételt jelentett, és nehezítette a mászást. Erőss továbbá nem vitt magával magasságmérőt és órát sem, valamint a GPS készülékét otthon felejtette.

Az expedíciós csapat időnként együtt, de egyéni tempótól függően időnként külön haladt. Erőss számára elkerülhetetlen volt az egyéni tempó bevezetése, mert a lábprotézise félóránként tisztításra szorult. Az alaptáborba érkezéskor a Lhoce-fal meghódításával várniuk kellett a rossz időjárás miatt. Erőss ekkor értesült arról, hogy felesége terhessége veszélyeztetett lett.[16] A tervek szerint május 21. ígérkezett ideális időpontnak a csúcs eléréséhez, így a táborból 18-án indultak el. Párokban kezdtek neki a mászásnak, Erőss társa a csúcstámadásban Horváth Tibor lett. A hármas tábor 7100 méteren helyezkedett el, a csúcstámadó utolsó tábor pedig 7850 méteren. A sátorállítást nehezítette, hogy ugyanabban az időben egy népes spanyol csapat is elindult. Erőss a stílusához híven sátor helyett csak egy egyszerű „bivakponyvát” használt. Nehézséget okozott, hogy Horváth Tibor se sátrat, se hálózsákot nem hozott magával, így Erőss ponyvája alatt vészelte át az éjszakát. Mivel Erőssnek nem volt ébresztőórája, így késve keltek és indultak el Horváth Tiborral a csúcs megmászására. Erőss a lámpáját is a táborhelyen hagyta. Nem sokkal később társuk, Mécs László kénytelen volt kimerültség miatt feladni a mászást. Mivel Erőssnek nem volt magasságmérője és órája sem, folyamatosan nehézséget okozott, hogy helyzetét meghatározza. Az expedíciós tagok közötti kommunikáció is akadozott, mert a kapcsolattartást szolgáló egyik rádiót nem találták. Erőss a csúcs elérése előtt a jégcsákányát is hátrahagyta, hogy terheit könnyítse. A csúcsot végül délután fél négy körül érte el (egy serpától tudta meg az időt), ami nagyon későnek számított. Visszafele már nem találta jégcsákányát, és miután ereszkedés közben besötétedett, a lámpa hiánya is veszélyessé tette a visszautat. Végül Erőss sikeresen visszajutott a táborba, miután a sötétben sikerült meglátnia a sátorozók által használt lámpákat. 2013. május 20-án Kiss Péterrel együtt elérte a Kancsendzönga csúcsát, azonban a feljutás túl sok időt (közel 24 órát) és energiát vett igénybe, és a két hegymászó nem tudott visszaereszkedni a 4. táborba. A csúcs közelében, komoly védőfelszerelés nélkül eltöltött néhány nap után – az expedíció vezetője és több más hegymászó egybehangzó állítása szerint – már bizonyosnak volt tekinthető, hogy a hegymászó nincs életben. Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója; tíz 8000 m fölötti csúcsot hódított meg (ebből kettőt műlábbal), amivel a nemzetközi élmezőnybe is bekerült. 2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton eltűnt Végül május 22-én az expedíció vezetése – sikertelen keresést követően – eltűntnek nyilvánította őket.

Eredményei

Erőss Zsolt a világ 14 nyolcezres csúcsa közül 10-et mászott meg:

• Nanga Parbat (8126 m) - 1999;

• Csomolungma (8848 m) -2002;

• Gasherbrum II (8035 m) - 2003;

• Dhaulagiri (8167 m) - 2006;

• Gasherbrum I (8068 m) - 2007;

• Broad Peak (8047 m) - 2007;

• Makalu (8463 m) - 2008;

• Manaszlu (8156 m) - 2009;

• Lhoce (8516 m) – műlábbal 2011-ben;

• Kancsendzönga (8586 m) – műlábbal 2013-ban;

Erőss mászási stílusára jellemző volt, hogy lehetőség szerint kerülte a fejlett hegymászóeszközök használatát és az ún. „tiszta stílust” gyakorolta.