Fekete János

Bélafalva, 1885. szeptember 27. – Bukarest- Ghencea, 1952. március 25.

Gelencei esperes-plébános, szentszéki tanácsos, az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja, a romániai kommunista egyházüldözés vértanúja

Középiskolai tanulmányait Csíksomlyón végzi el, 1895 és 1903 között. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végzi, majd itt szentelte pappá 1908. február 8-án gróf Majláth Gusztáv Károly gyulafehérvári püspök. Első szolgálati helyén hitoktató és káplán volt Petrozsényben 1908 és 1915 között. 1915-től Brassóban hittanár, majd 1916-ban a Zsil-völgyi Vulkán településre kapja első plébánosi kinevezését. Itt 1932-ig szolgál, amikor is Sepsikőröspatakra kap plébánosi kinevezést, majd 1936. szeptember 22-től Gelencén plébános. 1938. július 1-jén kézdi-orbai főesperesi kivezetést kap. Ezek mellett 1924-ben az Erdélyi Szépmíves Céh alapító tagja volt.

Márton Áron bebörtönzése, valamint az erdélyi katolikus egyházmegyék felszámolása után nem ismerte el az állam által felállított gyulafehérvári vezetőséget, ezért - miután 1950. május 13-án házkutatást tartottak nála - őrizetbe vették és kényszermunkára ítélték. Büntetését a brassói börtönben kezdte el, majd a ghenceai, végül a zsilvásári (Târgu Jiu) börtönben töltötte. Teste 92 kg-ról 38 kg-ra fogyott le, 1952. március 25-én halt meg. A rokonság a testét a börtön hullaházából megszerezte, és 1952. április 28-án szállították el Gelencére. 1952. április 30-án temették a katolikus templom falánál temették el. Boldoggá avatási eljárását 2003. január 13-án a gyulafehérvári főegyházmegye kezdeményezte.

Emlékezete

Gelencén az alszegi nagytemplom előtti templomkertben felállítják Fekete János főesperes szobrát, Petrovits István alkotását állítottak emlékére, amelyet 2007 november 5-én Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári püspök szentelt fel.