Gál Kelemen

Gál Kelemen

Szentgerice, 1869. december 27. – Tatabánya, 1945. február 10.

székely történész, pedagógus és filozófus

Iskoláit Székelykeresztúron és Kolozsvárt végezte, 1892-ben a kolozsvári egyetemen német nyelvészeti és filozófiai oklevelet, 1895-ben doktorátust szerzett. A kolozsvári Unitárius Főgimnázium tanára (1893–1931), közben egy negyedszázadon át igazgatója is.

Filozófiai műveltségét a német idealizmus bölcseletéből merítette, pedagógiai téren hagyományos tekintélyelvekhez ragaszkodott, történetírói munkásságát a nemzeti irány jellemezte. Vallási és világnézeti téren liberális volt, az ifjúság nevelésében magas erkölcsi követelményeket állított fel. Széles körű pedagógusi és szakirodalmi munkássága során a Keresztény Magvető szerkesztője (1910–18), majd munkatársa, a Magyar Kisebbség tanügyi rovatának vezetője. Tanulmányok egész sorát jelentette meg Brassai Sámuelről mint filozófusról (1899), megírta életrajzát (1926), s nyelvművelő törekvéseiről Brassai küzdelmei a magyartalanságok ellen (Kolozsvár 1927) címen értekezett.

Nyugalomba vonulása után írta három legjelentősebb munkáját: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568–1900) I–II. (Kolozsvár 1935); Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora (Kolozsvár 1936); Jakab Elek élet- és jellemrajza (Kolozsvár 1938).

Művei

• Jakab Elek emlékezete. Keresztény Magvető, 1926;

• Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére. 1 táblával. (Az Unitárius Irodalmi Társaság Szakkönyvtára. 8. Cluj-Kolozsvár, 1938;

• A kolozsvári unitárius kollégium története 1568-1900, I-II, Kolozsvár 1935.