Gyárfás István
Dömsöd, 1822. július 17. – Kiskunhalas, 1883. július 16.
jogász, táblabíró, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
Édesapja, nemes léczfalvi Gyárfás Pál református lelkészként került Kiskunhalasra, így István gyerekkorában itt nevelkedett, majd itt végezte a gimnáziumot is. Jogi tanulmányait Debrecenben kezdte és 1847-ben ügyvédi oklevelet szerzett Pesten. Ügyvédi gyakorlatát Kiskunhalason folytatta. 1848-1849-ben Kiskunhalason részt vett a forradalmi eseményekben, a város aljegyzőként, és szabadcsapatot is szervezett. Világos után menekülnie kellett, mert körözték, de 1850-ben végül felmentették. 1851-től Kiskunfélegyháza járási alkapitánya, majd 1854-től Gödöllőn szolgabíró. 1862-től kerületi táblabíró lett Kiskunhalason. 1871-től Szabadka városában királyi ügyész, 1873-tól ítélőtáblai rendes bíró Budapesten. 1870-1876 között a kiskunhalasi református egyház főgondnoka volt. Jogász hivatása mellett történeti kutatásokat is végzett. Fő szakterületei a jászkunok története, de nyelvészeti, régészeti emlékek feltárásai, vizsgálatai is foglalkoztatták. Emellett jogi, gyümölcsészeti és kertészeti írásai is megjelentek. Cikkei, tanulmányai olvashatóak a Fővárosi Lapok, a Vasárnapi Ujság, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Halasi Újság című lapokban.
Művei
Tárnokvölgyi ütközet, és a hunscythák temetkezési módja. Századok, 1867., p. 351;
Adatok a magyar pecséttanhoz. Századok. 1868., p. 487;
A jászkunok története I-IV. kötet. Kecskemét, 1870-1885;
Dobó István Egerben. Székfoglaló értekezés. Budapest, 1879. (Értekezések a tört. tud. köréből. VIII. 5.)
A paraszt vármegye Budapest, 1882;
A jászkúnok nyelve és nemzetisége. (Értekezés a történettudomány-ok köréből. X. 5.). Budapest, 1882;
A Petrarka-codex kún nyelven. (Értekezés a történettudományok köréből X. 8.) Budapest, 1882;
A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése. (Különnyomat az Igazságügyből) Budapest, 1883;
Pannónia őskeresztény emlékei. Budapest, 1889;
Magyar Tudományos Akadémiai Almanach. Budapest, 1881., 1883;
Magyar Könyvészet Budapest, 1879. 1881-1885.
Jerney János emlékezete. Gyárfás István levelező tagtól. A Magyar Tudományos Ajkadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. (Emlékbeszédek I. 9.) A Magyar Tudományos Akadémia Könykiadó-Hivatala. Budapest, 1883;
Tanulmányok
A Jászkunság szervezete. Jogtudományi Közlöny. 1866. febr. 12. (1. évf.) 7. sz. pp. 103–105;
Töredékek a magyarországi uj törvénykezési reformhoz. Jogtudományi Közlöny. 1867. máj.5. (2. évf.)18. sz. pp. 90–92;
Őskori maradványok a Duna-Tiszaközön. Századok. 1869. p. 305;
Cserépkiállítás. Archaeológiai Értesítő. 1869;
Jászberényi deákczéh. Századok. 1869;
Jászkúnság történetéhez a XVI. és XVII. századból. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. 1869;
Czölöpmaradványok Halason. Archeológiai Értesítő, 1870. II. köt. pp. 189-195;
Valami a kúnhalmokról és archaeológiai levelek. Archeológiai Értesítő. 1870;
A fekete sereg. (könyvismertetés) Századok, 1877-78., p. 500, p. 617;
Régi kun székek pecsétei. Századok. 1870., pp. 309-314;
Jászkunsági községi pecsétek a 17. századból. Századok. 1874. p. 719;
Két magyar köriratú pecsét 1600-ból és 1613-ból. Történelmi Tár. 1879;
Régi jász-kun térmértékek. Századok 1880 p. 679;
Ismeretlen magyar köíratú pescsétek Századok. 1883. p. 593;
Tagság
A Magyar Történelmi Társulat választmányi tagja;
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1878-tól;
Emlékezete
Kiskunhalason nevét márványtábla, szobor és utca is őrzi.
A Kiskunhalasi Református Kollégium Diákotthona viseli a nevét.
Sírja a kiskunhalasi régi református temetőben található.
Last updated