Hermányi Dienes József

Olasztelek, 1699. szeptember 26. – Nagyenyed, 1763. április 12.

székely író, református lelkész

Apja Székelyföldön volt református prédikátor, így a műveltség alapjait már a szülői házban megszerezte. 1711-től a székelyudvarhelyi kollégiumban, 1718-tól a nagyenyedi főiskolán tanult. Miutn több éven át főúri családoknál nevelősködött, 1728-ban Torockószentgyörgyön lett pap, majd 1735-től haláláig Nagyenyeden szolgált. Hermányi Dienes József 1758 őszén kezdi írni Emlékiratát, néhány hónappal később, 1759 közepén már a Nagyenyedi Demokritus című anekdotáskötetén dolgozik.

Egyházi szónoklataira Erdély szerte felfigyeltek. Népszerű művében az erdélyi élet ellesett jeleneteit örökítette meg, többnyire párbeszédes formában. Érzékletes stílusa barokkos mondatai ellenére sem váltak nehézkessé. Sokat dolgozott, majd másfél száz kötetre való kézirat maradt utána; köztük történelmi és földrajzi művek és franciából és németből való fordítások is, melyek egy részét elsőként 1943-ban György Lajos adta ki Kolozsváron.

Írásai jórészt kéziratban maradtak; a halálakor még 158 kötetből álló irodalmi, teológia, történeti feljegyzései, prédikációi, tanulmányai, német és francia fordításai többségükben elkallódtak. Részletek maradtak fenn önéletírásából, és ismert az erdélyi püspökök életéről szóló műve.

Művei

• A nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó hol kacagó Demokritus (részben kiadta György Lajos 1943-ban).

• Nagyenyedi Demokritus. Székely Könyvtár Hargita Kiadóhivatal.Csíkszereda, 2013