Holló Ernő

Gyergyószentmiklós, 1910. január 5. – Sepsiszentgyörgy, 1983. január 21.

költő, újságíró

Középiskolai tanulmányait Hajdúböszörményben, Gödöllőn és Aszódon végezte (1928), majd újságíró lett. 1929-től a Kis Újság, 1930-tól az Új Idők belső munkatársa Budapesten, írásait közli a Válasz és Vigilia, Erdélyben a Pásztortűz és Vasárnap. 1941-től Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép állandó munkatársa, 1944–45-ben ugyanott a Szabadság szerkesztője, később a Népi Egység munkatársa 1949-ig. Versei, elbeszélései, jegyzetei az Igaz Szó, Utunk, Művelődés, Dolgozó Nő, Megyei Tükör, Előre, Hargita és több más heti- vagy napilap hasábjain jelentek meg.

Hol elégikus, hol balladás verseiben a társadalom és természet mindennapos megfigyelései mintegy életrajzszerűen tükröződnek. Verseinek az erős, könyörtelen önvizsgálat, a festői látásmód, az erőssége, amely emlékezetes székely életképeket eredményez. A Lovak viharban című versét Nagy Imre Vihar című festménye inspirált:

Vénhedt pusztákra gondolok, merre egykor őseink éltek, valahol idők özönében, édes napsütést legelésztek, s arra, ha csitul a vihar, földrengető zajjal, dobogva megfeszülő combok igáján füves pusztákon átlobognak.

Több verseskötete magyarországi éveiben Budapesten jelent meg. Több költeményét megzenésítették, így Kleopátra halála című versét Kazacsay Tibor 1942-ben. Szerepel a Kapuállítás című antológiákban (Sepsiszentgyörgy 1971, 1982). Arcképét Bara Árpád festette meg. Nevét öntevékeny sajtóklub őrzi élete végső állomásán, Sep­si­szentgyörgyön, róla nevezték el a sepsiszentgyörgyi Holló Ernő Sajtóklubot és a Holló Ernő Sajtópincét.

Verskötetei

• Estéli utazás, Budapest, 1930;

• Mindent meglátni benned, lélek, Budapest, 1933;

• Tűz a tóparton, Budapest, 1935;

• Férfiének, Budapest, 1939;

• Erdély, Holló Ernő versei. III. Háromházi F. Ferenc, Budapest, 1941;

• Versek, Budapest, 1941;

• Tisztítótűz, Csíkszereda 1946;

• Énekelj, Fenyő!, posztumusz, 1987;

• Téli készülődés, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969;