Incze Lajos

Parajd, 1915. január 5. – Lewiston, 2012. július 8.

író, költő, ifjúság-nevelő, fényképész, szociológus

Elemi iskoláját Parajdon, középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi (1927-32) és marosvásárhelyi (1932-34) katolikus kollégiumokban végezte. Ifjúkori költeményei a kolozsvári Jóbarát című ifjúsági folyóiratban jelentek meg Dr. Rózsa József szerkesztése alatt 1929-ben. Érettségi vizsgáját Tordán tette le 1934-ben. A kolozsvári egyetemen doktori diplomát szerzett jogból 1941-ben, Rómában pedig szintén olasz jogi diplomát szerzett 1949-ben.

Első tudományos írásait Bányai János földtudós Székelység című folyóirata tette közzé Székelyudvarhelyen 1930-ban. 1937-1939 között Marosvásárhelyen Nagy Samu Ellenzék című hetilapját szerkesztette. Ugyanakkor a Kacsó Sándor főszerkesztő által vezetett Brassói Lapok, a nagyváradi Magyar Újság és kolozsvári Jóestét közölte közérdekű írásait. Irodalmi művei az Erdélyi Helikon (Kovács László) és Végváry Reményik Sándor Pásztortűz (Vásárhelyi Z. Emil) című folyóiratában jelentek meg. Tudományos cikkeit az erdélyi ifjú írónemzedék negyedévi folyóirata, a Hitel (Albrecht Dezső, Venczel József, Vita Sándor) közölte.

Mint az Országos Magyar Sajtókamara tagja, a kolozsvári Ellenzék (Zathureczky A. Gyula) és Estilap (Demeter Béla) belső munkatársa volt 1940-1943 között, előbb Kolozsvárott, később Budapesten, majd a magyar királyi Haditudósító Század harctéri tagja volt 1943-1945-ben a második világháború végéig.

Ausztriában a 8. Brit Hadsereg innsbrucki küldöttségének (Enfidaville Staging Camp) tolmácsa 1945-ben, ahonnan a Róma környéki Szövetséges Parancsnokság (Rome Area Allied Command) alkalmazottja lett 1946-1947-ben. Az olasz békekötést követőleg a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (International Refugee Organization) tisztviselője Nápolyban 1948-1849-ban. 1949-ben történ Amerikai bevándorlása után, egy ideig (Jezsuita kollégium, Baden) könyvtáros Indiana államban, titkár Illinois-ban (Te Deum International, Springfield, Dr. John Donovan), gyári padmunkás William P. Laytham vasöntődében (Patterson, New Jersey állam). Onnan meghívásra átköltözött a Maine állami Lewiston városába. Ott röntgen szakiskolát alapított (St. Mary Hospital) és annak igazgatója 1950-1980 között. Pályáját Új Anglia Tudományegyetemén (University of New England) a társadalomtudomány tanáraként fejezte be 1986-ban. Időközben cikkeket irt, fényképekkel és rajzokkal díszítve, napilapokba és folyóiratokba. Vetített képes előadásokat tartott társadalmi, vallásos, szakmai egyesületek részére.

Nyugdíjba vonulása után könyveket írt, fényképezett, vitorlázott, külföldön utazott, 1972-től országos postai sakkmérkőzéseken vett részt. 1970-től A Magyar Társaság tagja. Egyik könyvét az Árpád Akadémia (Cleveland, Ohio) aranyéremmel tüntette ki (Footprints on Destiny Lane, Lábnyomok a Sors Ösvényén, 1984)

Amerikai francia ápolónőt vett élettársul (Helen A. Gastonguay, RN, MA). Négy fiúgyermeket neveltek fel és nyolc unokájuk van.

Művei

• Székely gyermekjáték, mint kísérletező eszköz(képpel). Székelység I. (1931). 25. o

• Vadjárások, orvvadászok, haltolvajok. Székelység IX (1939). 8–9. o.

• „Gyere ki huncutra!...”. Székelység IX (1939). 57. o.

• A két Sófalva. Székelység X. (1940). 50. o.

• Egy telepítés tanulságai Hitel. 5-6: 3-4 (1940-41) 277-84.

• Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület A felszabadult erdélyi területek gazdasági életének újjászervezése az EMGE feladata. Hitel. 7:4 (1942) 246-48.

• Irodalmunk túl a feleken A második bécsi döntés által kettészakított erdélyi irodalom; a dél-erdélyi kultúra helyzete. Pásztortűz. 28:11 (1942) 470-73.

• Székelyföld az országépítésben. A Székelyföld helyzete. Magyar feladatok a Székelyföldön és a székelységgel. Hitel. 5-6:2 (1940-41) 113-27.

• Ősi székely szokások egy román faluban Oltszakadát erdélyi román többségű falu nemzetiségi megoszlásának és interetnikus kapcsolatainak ismertetése. Pásztortűz. 27:2 (1941) 87-92.