Izsák József
Sepsiszentgyörgy, 1921. augusztus 1. – Marosvásárhely, 2004. június 23.
irodalomkritikus, irodalomtörténész, egyetemi oktató
Id. Izsák József kisiparos és Diószegi Anna varrónő házasságából született. Középiskolát szülővárosában végzett, tanári oklevelét magyar nyelv- és irodalomból a Kolozsvárra visszaköltözött Ferenc József Tudományegyetemen szerezte (1940-1944). György Lajos irodalomtörténész professzor mellé került be a most már Bolyairól elnevezett egyetemre tanársegédnek (1946-1948), 1947-ben doktorált irodalomtudományból. A legkiválóbb egyetemi professzorokat nyugdíjazták vagy bocsátották el 1947 októberében a Bolyai Tudományegyetemről, köztük György Lajos professzort, a professzorok után további elbocsátásokra került sor 1947. október 16-án, az elbocsátottak közt volt Izsák József is.
Izsák József az egyetemről való elbocsátása után előbb középiskolai tanár Sepsiszentgyörgyön, majd 1958-tól Marosvásárhelyt az Igaz Szó szerkesztője, 1960-tól ugyanitt a Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszékének tanszékvezető egyetemi előadótanára 1980-ig, a főiskola megszüntetéséig. Izsák József a nyugdíjkorhatárt majd csak egy év múlva érte el, addig munka nélkül volt. Nyugalomba vonult 1981-ben, de folytatta irodalomtörténeti munkásságát és az 1990-es években is bent volt az erdélyi irodalmi vérkeringésben, előadásokat tartott Illyés Gyuláról, Kemény Jánosról, stb.; szervezte az irodalmi életet (1990-ben például ő rendezte meg György Lajos 100. születésnapjának emlékünnepségét), cikkeket írt. Nehezményezte, hogy a magyar irodalmi felvételi anyagból ki akarják hagyni Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Illyés Gyula, Németh László és Tamási Áron munkásságát, s hitet tett a mellett, hogy ezen magyar írók olyan mértékben voltak nemzetiek, mint európaiak, nem voltak nacionalisták. A 2000-es évek közepén hunyt el, egész pontosan 2004. június 23-án,[4] sajnos az interneten csak megközelítőleg vagy tévesen tüntették fel halálának időpontját.
Az irodalmi közéletben jelentkező Földes László-ügy vitájához érdemben ő már nem tudott hozzászólni, ezért a Földesre vonatkozó információkat, amelyet Izsák József korábban (még 1985-ben) lejegyzett, örököse tette közzé, mivel magának Izsák Józsefnek ez is egyike volt a végakaratának már régtől fogva.
Első írását az Erdélyi Helikon közölte 1943-ban, kritikai és irodalomtörténeti tanulmányai itt s a Pásztortűz, Sorsunk (Pécs), Erdélyi Múzeum, Igaz Szó, Utunk, Korunk, NyIrK, Előre, Alföld (Debrecen), Irodalomtörténet (Budapest) hasábjain jelentek meg. A kortárs magyar írókat bemutató írásaiból kiemelkedtek Tamási-tanulmányai, így bevezetője az Ábel a rengetegben újbóli kiadásához (1970), az Ősvigasztalás első bemutatása (1971), a Rendes feltámadás képszerkezetének (1972) és egy novella faunmotívumának (1974) elemzése, valamint a sajátos Tamási-féle regénytípus jellemzése a Jégtörő Mátyás legújabb kiadásában (1980). A középiskolák XII. osztálya számára készült Magyar irodalom c. tankönyv (1981) romániai magyar irodalmi fejezetének szerzője.
Három írói monográfiája maga is írói teljesítmény: hőseinek irodalmi munkásságát egész életfolyamatuk összefüggésrendszerében, magával ragadó regényként mutatja be. 1967-ben Asztalos István művészi realizmusát úgy jellemezte, hogy:
„az igazmondás szükségét saját sorsában hordozta,” humánumának titka, hogy „megszenvedett gyermek- és ifjúkora jussán [...] kívánta az emberhez méltó életet.”
Az 1969-ben megjelent Tamási Áron sem pusztán irodalmi koráramlatnak fogja fel az író realizmusával összefonódott népiességet, hanem úgy láttatja, hogy az „kényszerű és parancsoló útkeresés a népi megmaradás érdekében.” S hősének népi irodalmát éppenséggel az emberiség egyetemes távlatai közt értelmezi Illyés Gyula költői világképe c. harmadik és negyedik monografikus művében (1982; 1986). Sajnos irodalomtörténeti monográfiái a diktatúra éveiben cenzúrázva jelentek meg, a cenzúrázás előtti Tamási Áron monográfia 2000-ben jelent meg Torontóban, a Sigma Kiadónál;[9] az Illyés Gyuláról szóló cenzúrázatlan monográfia pedig 2002-ben Budapesten, a Püski Kiadónál.
Irodalomtörténeti monográfiái nagy elismerést váltottak ki már életében is, íme Várady Imrének az 1969-ben megjelent Tamási monográfiáról írt ismertetéséből egy részlet:
„A minden sorában valósággal átélt munka hat fejezetre tagolódik. Az első Farkaslakától Farkaslakáig címen, a szülőföld eleven felvázolt hátterében, a költő életének azokkal a mozzanataival ismertet meg, amelyek művének megismertetéséhez feltétlenül szükségesek. Itt tudjuk meg - többek közt - azt is, hogy Tamási Áron családi neve valójában Tamás volt s az i-vel ő maga csinált belőle írói nevet. A regényíróról szóló fejezet nem kevesebb elismerést érdemel, mind a tárgyalt munkák (Szűzmáriás királyfi, Czímeresek, Ábel trilógia, Jégtörő Mátyás, Zöld ág, stb.) értékeinek elemzéséért, mind a negatív vonások kendőzetlen megmutatásáért. Ilyenek nem is igen akadnak a novellákban, minélfogva ebben a fejezetben kerekedik a legteljesebbé Tamási Áron költői képe, itt a legbehatóbb stílusa, nyelve eredetiségének elemzése. Minden szép iránt fogékonyan, de a színpadi író gyengéit sem elhallgatva tárgyalja a negyedik fejezet a «népi játékokat» (Énekes madár, Tündöklő Jeromos, Vitéz lélek, Csalóka szivárvány, stb.) A «Vallomások» címen ismertetett Bajszerző nagyvilág, Bölcső és bagoly, Bajlátott szülőföld, Szülőföldem, Vadrózsa ága c. műveknek szentelt oldalak megint java erejében mutatják a modern magyar próza legnagyobb költőjét, akinek a közösséghez való viszonyáról, hol lelkes, hol mérsékelt sikereiről beszél a könyv utolsó fejezete...”
A román–magyar irodalmi kutatások terén jelentős Móricz Zsigmond és Mihail Sadoveanu (Igaz Szó, 1967/9), Az Erdélyi Helikon és a román irodalom (NyIrK, 1968/2), valamint Eugen Jebeleanu – a hídverő(Igaz Szó, 1970/3) c. tanulmánya.
Kötetei
Bölöni Farkas Sándor, a történetíró (Kolozsvár, 1947);
Nemzethalál-félelem a régi magyar költészetben (ETF 204. Kolozsvár 1947);
Asztalos István (monográfia, 1967);
Tamási Áron (kismonográfia, 1969);
Magyar irodalom a XX. században (egyetemi jegyzet, Marosvásárhely, 1978);
Illyés Gyula költői világképe : 1920-1950. (monográfia, Budapest, 1982).
Illyés Gyula költői világképe : 1950-1983. (monográfia, Budapest, 1986).
Társasági tagság
Romániai Írószövetség
Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME)
Last updated