Jakab Antal

Kilyénfalva, 1909. március 13. – Gyulafehérvár, 1993. május 5.

erdélyi katolikus székely püspök

Jakab Antal 1909. március 13-án született a Csík vármegyei Kilyénfalván, Jakab Antal és György Rozália negyedik gyermekeként. Később még három testvére született. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte 1916 és 1922 között, gimnáziumba Gyergyószentmiklósra járt (1922-29), és végül Déván, román nyelvű gimnáziumban érettségizett. 1929-ben kérte a felvételét a gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe. 1934. június 29-én szentelte fel Majláth Gusztáv Károly püspök.

Első kápláni állomáshelye Gyergyóditró volt. Itt jelentős szerepe volt a földművelő fiatalokat összefogó székely legény- és leányegylet, valamint az iparos ifjak életét megszervező Kolping Legényegylet és a Mária kongregáció megszervezésében. 1936 februárjában püspöke először Gyulafehérvárra nevezte ki káplánnak, majd júliusban már Kolozsvárra helyezte a belvárosi Szent Mihály plébániára, Márton Áron főesperes-plébános mellé. A későbbi püspök itt figyelt fel fiatal munkatársa szorgalmára és kiváló tulajdonságaira.

1939 februárjában Márton Áront püspökké szentelték. Az új püspök Jakab Antalt még ugyanebben az évben további teológiai tanulmányok végzésére Rómába küldte. 1939-ben román állampolgárként a Santa Maria dell’Anima, 1940-től pedig, immár magyar állampolgárként, a Pápai Magyar Intézet növendéke volt. 1942-ben „magna cum laude” minősítéssel védte meg a Lateráni Egyetemen „Az erdélyi egyház hierarchiája a fejedelemség idején (1527-1697)” című doktori disszertációját.

Időközben, az 1940. évi második bécsi döntés következtében, az egyházmegye két részre szakadt. A püspöki székhely, Gyulafehérvár, román fennhatóság alatt maradt. Ezért Márton Áront a Magyarországhoz visszakerült Kolozsvárott püspöki helytartóságot hozott létre, és Jakab Antalt, hazatérte után, Kolozsvárra helyezte: kinevezte a püspöki helytartósági iroda titkárának. 1944. november 30-tól 1945. augusztus 31-ig plébános-helyettes volt Gyergyószentmiklóson, majd 1945. szeptemberétől 1946. augusztusáig hittanár és lelkész újra Kolozsvárott.

1946 szeptemberétől a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán tanított egyháztörténelmet. 1947-től Márton Áront rábízta a szeminárium prefektusi valamint a gondnoki teendőinek ellátásával járó vicerektori tisztét is. Az elnyomó állam egyre fokozódó szorításában nehéz feladatot jelentett a papi szeminárium létfeltételeinek folyamatos biztosítása. 1949. június 21-én a román állami szervek letartóztatták Márton Áron püspököt. Ettől fogva hosszabb ideig titkosan kinevezett ordináriusok („ideiglenes kormányzók”) irányították az egyházmegyét, akiket a securitaté egymás után letartóztatott. Boga Alajos 1950. május 20-i elfogása után Sándor Imre lett az egyházmegye vezetője, akit 1951 márciusában vettek őrizetben. Sándor Imre után Jakab Antal vette át az egyházmegye kormányzását. Jakab Antalt 1951. augusztus 24-én tartóztatták le, és vele egy napon Dávid László püspöki titkárt is. Vizsgálati fogságba Piteștire, majd a Belügyminisztérium zsilávai (Jilava) börtönében szállították. Közvetlenül letartóztatása után olyan súlyosan bántalmazták, hogy agyhártyája bevérzett. Három évig a felsőbányai ólombányában dolgoztatták, majd innen a Duna-csatornához hurcolták kényszermunkára. Összesen több mint 12 évet raboskodott, végigjárva Románia szinte valamennyi börtönét. 1964. április 16-án szabadult. A börtönben, főként az ólombányában töltött évek súlyos nyomot hagytak egészségi állapotán.

Szabadulása után hónapokig nem engedték papként működni. Megrokkant egészségi állapotban szülőfalujában segített rokonainak a mezei munkában. Egy idő után hallgatagon megtűrte a hatóság , hogy Görgényszentimrén, majd Búzásbesenyőn lelkipásztorkodhasson. 1966-ban (a korábban kiszabadult) Márton Áron püspök hivatalosan is kinevezte Kerelőszentpál plébánosává. 1967 decemberétől a plébánosi teendők mellett hetente utazott Gyulafehérvárra tanítani. Miután megkapta a gyulafehérvári tartózkodási engedélyt, 1968. október 1-jétől visszanyerte egyházjogi és 1970-től erkölcstanári katedráját.1970-től művészettörténetet is tanított a papnövendékeknek. 1971. december 23-án VI. Pál pápa kinevezte segédpüspökké - utódlási joggal - Márton Áront mellé. Mivel a román állam nem járult hozzá, hogy Jakab Antalt, amint Márton Áron szerette volna, Kolozsvárott, a Szent Mihály templomban szenteljék püspökké, ezért a szentelésre a római Szent Péter Bazilikában került sor. A szentelést maga VI. Pál pápa végezte 1972. február 13-án. 1980. április 2-ig segédpüspökként szolgálta hűségesen az egyházmegyét. Márton Áront nyugdíjba vonulása után, a legkeményebb Ceaușescu-i diktatúra éveiben ő lett az egyházmegye nyolcvanadik megyés püspöke.

Jakab Antal 81 évesen vonult vissza. II. János Pál pápa 1990. március 14-én nevezte ki utódjának Bálint Lajos addigi segédpüspököt. 1993. május 5-én, 84 éves korában hunyt el súlyos betegségben. A gyulafehérvári székesegyház kriptájában nyugszik nagy elődje, Márton Áront mellett.