Jancsó Aranka

Székelyudvarhely, 1922. január 28. – Szeged, 1981. szeptember 14.

farmakológus, egyetemi tanár

Leánykori neve: Gábor Aranka

Székelyudvarhelyen született 1922-ben Gábor Gyula tisztviselő és Frank Aranka gyermekeként. Férje Ifj. Jancsó Miklós orvos, farmakológus. Gyermekeik: Jancsó Hilda (1933–), Jancsó Miklós (1936–), Jancsó Pál (1941–), Jancsó Gábor (1948–) orvos, neurobiológus és Jancsó Judit (1949–). A Szegedi Tudományegyetemen szerzett 1945-ben gyógyszerészi, majd 1947-ben gyógyszerészdoktori oklevelet. 1945-1952 között tanársegéd, 1952-1966 között adjunktus, 1975-1976 között pedig docens az egyetem Gyógyszerészeti Intézetében. 1975-77-ben az Élettani Intézet docense volt, ahová 1977-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. 1968-ban vendégprofesszor volt a Montreali Egyetemen. 1970-1975 között Pécsi Tudományegyetem Gyógyszertani Intézetének docense volt. 1972-ben nyerte el a biológiai tudomány kandidátusa fokozatot. Kutatási területe a véralvadás, a gyulladásos reakciók, a hőreguláció és a fájdalomérző idegvégződések működésének feltárását és farmakológiáját foglalja magába. Férjével közösen vettek részt a hisztaminkutatásban. 1981-ben hunyt el, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.

Munkái

• Adatok a hisztamin-felszabadító anyagok farmakológiájához. Gyógyszerészdoktori értekezés. Szeged, 1947;

• Die Wirkungen des Capsaicins auf die hypotha-lamischen Thermoreceptoren. Archives of Experimentel Pathology and pharmacology. 1965;

• A neurogén gyulladás mechanizmusa. Kandidátusi étekezés. Pécs, 1971;

• Pharamacologically Induced Selective Degeneration of Chemosensitive Ptimary Sensory Neurons. Nature, 1977;