Jósa János

Barót, 1701. június 24. (?) - Szatmárnémeti, 1768. január 5.

jezsuita hittérítő, a magyarországi és erdélyi népmissziók vándormisszionáriusa, egyházfőnök, tanár és hitszónok, plébános

Székelyudvarhely plébánosaként 1730. március 15-én lépett be a trencséni jezsuita újoncok közé. A próbaidő után két évre visszatért Székelyudvarhelyre, ahol középiskolai tanár és lelkipásztori munkát végez. 1734–1735-ben Sárospatakon, 1736-ban Szatmárnémetiben hitszónok. 1737-ben Ungváron magyar, német és szláv lelkipásztor, 1738–1741-ben Marosvásárhelyen hitszónok és misszionárius. 1742-ben Egerben a házgondnoki hivatalt látta el, a következő évben pedig Győrben ugyanebben a munkakörben dolgozott. 1746–50 között vándormisszionárius volt Magyarországon és Erdélyben. 1751-ben Egerben, 1752-ben Székesfehérváron rendházi lelkiatya és egyházfőnök Egerben. 1744-ben vasárnapi hitszónok Kolozsváron, 1744–1754 között jezsuita hittérítő Magyarországon és Erdélyben, 1753-ban Brassóból, 1754-ben Kolozsvárról mint erdélyi vándormisszionárius dolgozik. 1755-ben Székesfehérvárról és 1756-ban Nagyváradról, mint magyarországi vándormisszionárius látja el megbízatását. 1757–1759 között rendházi lelkiatya volt Marosvásárhelyen. 1760–1761-ben Sárospatakon hitszónok és rendházi lelkiatya, majd újra egy évig Marosvásárhelyről és három évig Kolozsvárról vesz részt a hittérítési népmissziókban. 1763–1765 között hittérítő és vasárnapi hitszókok Kolozsváron, 1766–1767-ben Székelyudvarhelyről látogatja a pap nélküli plébániákat, 1767–1768-ban a Székelyudvarhelyen a jezsuita kongregáció elnöke. 1768-ban Szatmárnémetibe helyezik lelkiatyaként, ahol hamarosan meghal.

Művei

• Az apostoli szent Missio mivoltának leírása Jósa János és Henter Mihály J. T.-beli szerzetesek által, Kolozsvárt 1748. (Ívrét 30 levél, a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában - Kéziratban maradt)