Karácsony János

Gyergyószentmiklós, 1899. július 27. – Gyergyószentmiklós, 1974. május 31.

festőművész, tanár

Gimnáziumi éveit Szamosújváron töltötte. Frontszolgálat, hadifogság, gyári munka után, 1931-ben beiratkozott a nagybányai festőiskolába, ahol Ziffer Sándor volt a mestere.

1945–1959 között Gyergyószentmiklós Elméleti Líceumának rajztanára. Tájképeket festett, de tehetségét a figurális ábrázolás terén is megmutatta. Festési technikája nagy változatosságot mutat, tempera-, olajképekben, majd a még lendületesebb akvarelleken ábrázolta szülőföldjének tájait. 1941-ben belépett a Barabás Miklós Céhbe és annak kiállító művésze lett. Az 1960-as években összefogott Szervátiusz Jenő szobrászművésszel, s megszervezték vándorkiállításaikat Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában.

Egész akvarellfestői pályája egyetlen tájegység, a Gyergyói-medence ember- és élővilágához kötődik. Szerény, visszavonult, finom művészlélek volt, rajztanárságának tanúi jobban ismerték s emlékeznek rá, mint a művészeti élet szereplői. Munkásságáról nem jelent meg monografikus feldolgozás. Hagyatéka a gyergyószentmiklósi Karácsony János Galériába került. A múzeumban található Karácsony János képek a festő emlékét őrzik, a szülőföldhöz kapcsolódó kötöttséget tárják fel.

Művei

• Gyimes völgye;

• Maros mente;

• Széltörés;

• Fűzfák;

• Őszi hangulat;

• Both vára;

• Önarckép;

• Táj fával (olaj, karton 47x55);

• Pipacsok (olaj, karton, 39x30);

Források

• Karácsony János emléke. Utunk, 1974/44. sz.

• Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8

• Gyergyó neves emberei (I. kötet, Gyergyószentmiklós, 2008)