Kónya Ádám

Kónya Ádám

Brassó, 1935. február 10. – Sepsiszentgyörgy, 2008. november 25.

tanár, helytörténész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója

A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen földrajz-földtan szakán szerzett tanári oklevelet 1956-ban. 1956-1960 között Sepsiszentgyörgyön, 1960-1962 között Kökösön tanár, 1962-1972 között a sepsiszengytörgyi pionírház vezetője, 1968-1970 között a Megyei Tükör napilap településlexikonának és műemlékrovatának szerkesztője, 1972-től 1976-ig a Népi Művészeti Iskola igazgatója, majd a a gépipari szakközépiskola tanára. 1990-től 2000-ig a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. Elmondható róla, hogy tanácsaival, tudásával, tudománynépszerűsítő írásaival, szaktanulmányaival, előadásaival, közéleti szerepvállalásával, egész munkásságával népét, a székelységet szolgálta. 1989-1994 között az RMDSZ Kovászna megyei vezetőségének tagja, az erdélyi Református Egyházkerület zsinatának póttagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), A Sepsiszentgyörgyi Köepeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság, az Országos Széchenyi Kaszinó és az Országos Széchenyi Kör tagja. 1989-től Sepsiszentgyörgy város önkormányzati képviselője, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, és a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács elnöke volt. Az ő előterjesztése alapján fogadta el 2004. január 17-én az aránysávos kék lobogót saját jelképeként a Székely Nemzeti Tanács, amely, mint székely zászló az egész Székelyföldön elterjedt.

Művei

• A zaláni reneszánsz boltozat és falfestmény (1969);

• Kós Károly-épületek Sepsiszentgyörgyön (1973);

• Népi udvarházak Bikfalván (1974);

• Orbán Balázs és a természeti földrajz (1977);

• Uzon építészeti emlékei (1977)

• Bálványos és környéke (társszerző, 1970);

• A Rétyi Nyír és környéke (1970)