Kónya István Béla

Gyergyószentmiklós, 1915. június 4. – Temesvár 1958. szeptember 1.

ügyvéd, székely vértanú

Eredetileg ügyvéd volt a szakmája, Marosvásárhelyen dolgozott, azonban, mivel felesége egy nagymultú földbirtokosi családból származott, kénytelen volt elhagyni munkahelyét. Előbb hazaköltözött Gyergyószentmiklósra, majd Kézdivásárhelyen telepedett le. Itt előbb jogtanácsos volt, majd alkalmi munkákból élt. Feleségétől elvált, újranősült. Letartóztatásáig Szentkatolnán az állami hivatalban dolgozott, könyvelőként.

A Szoboszlay Aladár vezette mozgalommal Huszár József révén került kapcsolatba. A szervezkedésben betöltött fontos szerepét mutatja, hogy ő lett volna győzelem esetén az új kormány belügyminisztere. Szoboszlay Aladár 1956. október 27-én azzal a megbízással küldte hozzá Orbán Istvánt, hogy másnap az általa beszervezett emberekkel legyen a sepsiszentgyörgyi állomáson és foglalja el a közeli fegyverraktárt (A rossz szervezést mutatja, hogy ennek az akciónak a végrehajtásához csak néhány pisztolyuk volt, míg a fegyverraktárat géppisztolyos katonák őrizték). Az akciót Kónya István Béla nem hajtotta végre. Amikor Szoboszlay Aladár emiatt kérdőre vonta, kijelentette, hogy fegyverek hiányában, ezt az akciót nem lehet végrehajtani. Ekkor Szoboszlay Aladár a berecki fegyverraktár megtámadására kérte, de Kónya István Béla ezt is ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Szoboszlay Aladár szerezzen fegyvereket. Ezalatt a Securitate a szervezkedést felgöngyölítette és Kónya István Bélát 1957. november 1-jén letartóztatták.

A kolozsvári III. Hadtest hadbírósága 9. rendű vádlottként golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet a Nagy Nemzetgyűlés megerősítette és 1958. szeptember 1-jén hajtották végre. Rehabilitációjára csak 2010-ben, hosszas pereskedés után került sor.

Tófalvi Zoltán: A Szoboszlai-per (II. rész). Székelyföld, X. évfolyam 8. szám, 2006 augusztus