# Kósa Bálint Olasztelek, 1932. február 14.– *metszőművész* Elődei mindkét ágon erdővidékiek voltak, apja a nagybaconi Kósa család, anyja az olaszteleki Kolumbán család sarja volt. Már hároméves korától, ha kezébe került a ceruza vagy a tinta, telerajzolta a szoba falát és padlóját, ezért szülei rajzfüzetet és ceruzákat vásároltak, amik igen hamar beteltek háziállataik képmásával, a rét virágaival és bogaraival. Négyéves korában Köpecre költöztek. Óvodába csak három hónapot járt: az óvónő román papnak volt a felesége, aki ok nélkül nagyon megverte, attól kezdve hiába vitték óvodába, mindig megszökött. Az első elemi osztályt 1939-ben kezdte a köpeci református felekezeti iskolában. Harmadik osztályos volt amikor Nagy István igazgató kántortanító a vakációra a „Honvéd karácsony a fronton” című rajzfeladatot adta, a húsvéti vakációra pedig a „Honvéd ejtőernyősök”-et kellett papírra vetnie. Nagy István a rajzok láttán a magyar nemzet gyöngyszemének nevezte az akkor még csak tízéves Kósa Bálintot. A természet mellett már ifjú korában nagyon megszerette a magyar történelmet, így elkezdett, előbb agyagból, majd jól faragható palából (szürke márga), szobrokat és domborműveket készíteni, amelyek a magyar történelem olyan nagyjait ábrázolták, mint Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor vagy Horthy Miklós. A szobrocskák legsikeresebb darabjait Nagy István tanító őrizte meg. Sajnos mára csak egy maradt meg belőlük. A négy elemi osztály elvégzése után tanítója a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolába ajánlotta, ennek ellenére apja a baróti polgáriba íratta be. Bogdán Margit rajztanárnő, aki egyben a növény- és állattant tanította, az ő rajzait használta szemléltető anyagnak. A négy polgári elvégzése után Sepsiszentgyörgyre került az akkor szervezett fémipari iskolába, ahol kezdetben a diákok inkább inasok voltak, mint diákok. Itt elsajátította a vasesztergálás mesterségét, aminek később nagy hasznát vette. Egy napon Marosvásárhelyről tehetségkutatók érkeztek, akik képzőművészetre választották ki. A szülei azonban nem engedték. Érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre szeretett volna beiratkozni, de apja kijelentette, még útiköltségre sem ad egy lejt sem. Más lehetősége nem lévén a pénzkeresetre, vasesztergályosnak jelentkezett Brassóba, ahol egy évet dolgozott, aztán Köpecbányán dolgozott két évet szintén vasesztergályosként. Keresetének felét anyjának adta, a többit takarékpénztárban gyűjtötte. 1951 októberében besorozták a baróti sorozó bizottságnál. Ragaszkodott, hogy a román zászló mellett vihessék a magyar zászlót is, arra hivatkozva, hogy Gheorghiu Dej személyesen adta át a magyar nemzetiszín zászlót a Zsil-völgyében dolgozó sepsiszentgyörgyi munkásbrigádnak. A néptanács elnöke visszautasította kérelmét, ezért ő odadobta a néptanács elnökének a román zászlót, ami a földre esett. Három nap múlva a milícia házkutatást tartott. Megtalálták a forgópisztolyát, ezért leparancsolták az ágostonfalvi milíciára. Több településen való hurcolkodás után Sepsiszentgyörgyön a pisztolyért és a zászlóért egy hónap szabadságvesztésre ítélték, amit a székelyudvarhelyi fegyházban töltött le. 1953 nyarán magához vette összegyűjtött pénzét, és Kolozsváron felvételizett a Bolyai Tudományegyetem biológia-kémia karára. Az egyetem alatt el-ellátogatott a Képzőművészeti Egyetemre is, ahol olyan pártfogókat talált a magának, mint Bíró Iván Géza, Szécsi András, Kusztos Endre vagy Tirnován Vid. A kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálásánál megismerkedett [Sebestyén József](/szekelyfold-hires-emberei/sebestyen_jozsef.md) heraldikussal, akitől azonnal grafikai és címerfestési lecéket kapott. A magyar forradalom kitörésekor 1956. október 23-án lelkesen gyülekeztek a kolozsvári diákok. Kósa Bálint nagy ívlapokra szénnel rajzolta le az 1848–49-es forradalom és szabadságharc jeles alakjait, és rakta a kommunista képek helyére, majd este a Művészeti Főiskola dísztermében gyülekeztek, és foglalták pontokba követeléseiket. Másnap megkezdődtek a letartóztatások. Dr. Csűrös István, a biológia-kémia kar dékánja hazaküldte azzal, hogy otthon csináljon valami látványos eseményt, hogy legyen alibije a szekuritáté előtt. Hazaérve Köpecre, olajfestményekből rendezett kiállítást. November 4-én jegybe lépett feleségével. Az egyetemet 1957-ben fejezte be. Dr. Csűrös István vissza akarta tartani gyakornoknak, de ő kijelentette, hogy ő Székelyföldön akar tanítani. Kósa Bálint Székelyvéckén kezdett tanítani, ahol az iskola biológia szertárát bővítette, gipszből felnagyított magvak keresztmetszetével és számtalan vadon élő állat és madár kitömésével gazdagította, a gyerekeket gyümölcs- és szőlőoltásra tanította, a tanulókkal nyúlfarmot állítottak össze. Félév múlva kinevezték igazgatónak, aminek velejárója volt a tanerők politikai oktatása is. Több esetben nemkívánatos véleménynyilvánítása miatt a szekuritáté figyelte. 1959-ben két úriember kopogtatott be az irodájába, véleményét kérve az egyetemek egyesítéséről. Ő kijelentette, hogy az egyesítéssel vége a magyar egyetemnek. Többé nem engedték futni. Kósa Bálintot 1959. július 9-én délután 3-kor letartóztatták. Marosvásárhelyről Bihari Imre őrnagy, Székelykeresztúrról a helyettes tiszt és egy főhadnagy jött utána. A házkutatás este kilencig tartott. Az éjjeliszekrény fiókjában egy 50 cm-es nemzetiszín szalag volt, amit szerencséjére a főhadnagy talált meg és a zsebébe rejtett. Amikor végeztek, megbilincselték és a marosvásárhelyi szekuritátéra vitték. A kihallgatás három és fél hónapig tartott. 1959. október 26-án Marosvásárhelyen a kolozsvári katonai törvényszék három évi politikai fogságra, öt évi jogfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Büntetésének nagyobb részét a szamosújvári börtönben töltötte, a börtön bútorüzemében dolgozott. A politikai foglyok legelőször 1961. augusztus 23-án kaptak kegyelmet. Ennek alapján október 24-én szabadlábra helyezték, 25-én ért haza Köpecre. Az ítélet után feleségét a tanfelügyelőség felmondásra kényszerítette. 1961 februárjában nagybátyja Köpecre vitte Kósa Bálint feleségét és két kisgyermekét. Felesége a köpeci bányánál kapott állást, mint telefonkezelő, szabadulása után ő maga pedig külszíni munkásként dolgozott a bányánál. Kósa Bálint művészetében 1968 jelentette a nagy fordulatot, amikor Sepsiszentgyörgyön a múzeum képtárában megtekintette Gy. Szabó Béla fametszetkiállítását. Ekkor határozta el, hogy belevág a fametszésbe. Első fametszetei közül néhány a sajtóban is megjelent, amire Gy. Szabó is felfigyelt. Ezzel szinte egyidőben Baróti Nagy István is bemutatott néhány metszetet a mesternek, aki szóban és írásban maga mellé parancsolta Kósát. Gy. Szabó Béla öt éven át tanította és egyengette Kósa Bálint művészi pályáját. 1985-ben kapott egy levelet az Amerikában élő Petry Béla grafikusművésztől, aki felajánlotta, hogy levelezés útján elárulna néhányat a műhelytitkaiból. Az elmúlt évtizedek alatt rengeteg elismerést szerzett alkotásaival, metszetei szerves részévé váltak az erdélyi kulturális örökségnek. --- # Agent Instructions: Querying This Documentation If you need additional information that is not directly available in this page, you can query the documentation dynamically by asking a question. Perform an HTTP GET request on the current page URL with the `ask` query parameter: ``` GET https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/kosa_balint.md?ask= ``` The question should be specific, self-contained, and written in natural language. The response will contain a direct answer to the question and relevant excerpts and sources from the documentation. Use this mechanism when the answer is not explicitly present in the current page, you need clarification or additional context, or you want to retrieve related documentation sections.