Kovásznai Péter

?, 1616-1617 körül – Kolozsvár, 1673. július 21.

református lelkész, Erdély református püspöke

Debrecenben 1637. július 20-én a kollégium felső osztályába lépett, azután Sárospatakon tanult, ahonnét külföldre ment és 1643. július 12-én a leideni, 1643. augusztus 16-án a groningai egyetemre (Petrus J. Koorznai), 1644. május 24-én a franekeri egyetemre iratkozott be, Angliában is tanult. Puritánus eszmékkel hazatérve, az 1646-én tartott szatmárnémeti református zsinat csak szigorú feltételek mellett engedte meg számára a papi pályát. Fonyon, Ecseden, majd Váradon lelkészkedett. Nézeteinek terjesztésével nem hagyott fel, ezért papi állásából felfüggesztették és fogságba vetették. II. Rákóczi György fejedelem azonban a puritánusokkal rokonszenvező Lorántffy Zsuzsanna kívánságára Kovásznai Pétert visszaengedte állásába. 1660-ban a diákokkal ő is védte Váradot a török ellen, de miután Várad török kézre került az egyháztagok egy részével Kolozsvárra ment, ott folytatta tovább működését. 1668-ban az egyházkerület püspökké választotta meg, mely tisztséget 1673-ig, haláláig töltötte be. Kolozsváron érte a halál 1673-ban. Temetésén Porcsalmi András magyar, Pataki István latin halotti beszédet mondott, melyek nyomtatásban is megjelentek. Síremléke a házsongárdi temetőben található.