László Endre

Sepsiszentgyörgy, 1914. október 30. – Kolozsvár, 1964. február 15.

jogász, újságíró, turisztikai író

László Ferenc régész fia és László Dezső egyházi író, László Ferenc jogász, László Kálmán mikológus és László Zoltán újságíró testvére. A Székely Mikó Kollégiumban érettségizett 1931-ben. Újságírói pályára lépett, az Ellenzék riportere 1932-1937 között, és mint joghallgató a Székelyek Kolozsvári Társasága főiskolás szakosztályának elnöke, majd 1936-ban a társaság alelnöke lesz. Brassóban ügyvédgyakornok 1937-1940 között, Kolozsváron jogtudományi doktorátust 1944-ben szerzett. Mint a kolozsvári polgármesteri hivatal aljegyzője 1944 októberében az antifasiszta ellenállást támogatva 3000 SAS-behívó megsemmisítését vállalta. A Bolyai Tudományegyetemen tisztviselő, a jogtudományi karon 1946-1964 között megbízott előadó. Mint riporter a turisztikai irodalom művelője.

Munkái

• Tételjogi gyakorlatok román nyelven c. jegyzete (Kolozsvár, 1948).

Kéziratban maradt

• Beszélő kövek c. munkája, melyben történeteket és mendemondákat mutat be Kolozs vármegye kirándulóhelyeiről.