László József

Fugyivásárhely, 1808. május 1. – Kolozsvár, 1878. május 10.

színművész, színházigazgató

Kolozsvárt tanult, ahol előkelő családoknál nevelő is volt. Szép tehetsége fényes jövőt jósolt neki; ő azonban hajlamait követve, 1827-ben színész lett. Alig egy évi színészkedés után jóakarói "meg akarták menteni" László Józsefet és a királyi táblánál szereztek neki állást. De László csakhamar ismét visszatért a színpadra, és 1829-ben tagja lett az erdélyi részvényes társaságnak, mely Kolozsvárról járt vándorútjára. László József is fölváltva játszott Debrecenben, Kassán, Miskolcon, Balatonfüreden, s így történt, hogy amikor a budapesti Nemzeti Színházat 1837-ben megnyitották, ő már mint kész művész léphetett annak deszkáira. László József az intézet elsőrendű tagjai közé tartozott, s különösen a könnyed, francia szalon-vígjátékokban annyira kivált, hogy kitűnő utódja, Szerdahelyi Kálmán is csak némely szerepben tudta utolérni. Művészete delelő pontján állott, amikor makacs torokbaj vette elő, mely miatt kénytelen volt a színpadtól megválni. 1859-ben lépett fel utoljára és azután Kolozsvárra vonult vissza.

Fontosabb szerepei

• Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése – Sírszellem

• Csathó Kálmán: Fiatal házasok – Lengey Károly

• Dumas: Kean – Lord Melville

• Katona József: Bánk bán – Ottó

• Gaal József: A peleskei nótárius – Zajtay Sándor

• Shakespeare: Lear király – Bolond

• Szigligeti Ede: Rózsa – Bábel

• Eugène Scribe: Egy pohár víz – Masham

• Nagy Ignác: Tisztújítás – Heves Kálmán

• William Shakespeare: Rómeó és Júlia – Mercutio

• Szigligeti Ede: Csikós – Ormódi Asztolf

• Léon Battu: A ház becsülete – Fecsegi

• Eugène Scribe: Eszter – Dávid

• Walter Scott-Dumas: A skót nemes – MacAllan