László Mihály

Istensegíts, Bukovina, 1849. augusztus 26. – Budapest, 1932. március 28.

bölcseleti doktor, országgyűlési képviselő, földrajzi író, gimnáziumi tanár, a Petőfi Társaság tagja.

A gimnáziumot Esztergomban, az egyetemi tanulmányokat (bölcseletet és jogot) a pesti és bécsi egyetemen hallgatta. A jogi vizsgálat letétele mellett bölcselet-doktori oklevelet is nyert. A kormány 1875-ben kiküldötte a bukovinai székelyek állapotának tanulmányozására, ahol a bukovinai székelyek között szociográfiai kutatásokat végzett. 1876-ban tanár lett a budapesti V. kerületi királyi főgimnáziumnál. Alapító tagja a Petőfi Társaságnak 1876-ban. 1878-ban nyilvános tan- és nevelőintézetet nyitott, melynek tulajdonosa is volt. Az első volt, aki sajtó útján felhívta az ország figyelmét a csángóügyre. Szorgalmazta a bukovinai székelyek hazahozatalának gondolatát:

"Irodalmi munkásságának eredménye volt a székelyek Al-Duna mellé telepítése, amelynek gondolatát ő tartotta életben a magyar közvéleményben. A csángó bizottság, amelynek titkára volt, kezdeményezte az erdélyi telepek létrehozását is. A távlati cél az lett volna, hogy a moldvai csángókat is hazatelepítsék, de ez nem valósult meg" - Szőts Zoltán

Az Udvarhely vármegyei Oláhfalu városa országgyűlési képviselőnek választja 1887-ben, szabadelvű programmal. 1892-ben Székelyudvarhely mandatumát nyerte; 1896-ban és 1901-ben is ezen kerület választotta meg nemzeti párti programmal; az összeférhetetlenségi és a valutabizottság tagja volt. Hosszabb külföldi tanulmányutat is tett. 1906-ban és 1910 és 1918 között alkotmánypárti programmal Gyulafehérvárnak volt országgyűlési képviselője.

Elbeszélései, versei és cikkei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Magyarország és a Nagyvilág (1869. Az oláh leány, elb. és czikk a bukovinai magyarokról, 1870-1871., 1875. elb., 1883. csángó népdalok), Családi Kör (1869., 1874., 1879. elb.), Fővárosi Lapok (1870. elb., 1871. elb. és tárczák Bécsből és Münchenből, 1872. Lessing és neje, 1872-73. elb. 1876. és 1885. elb.), Képes Világ (1871., 1873. elb.), Hirmondó (1870-74. elb. tárczák), Budapesti Hölgydivatlap (1870-71. elb.), Figyelő (1871. Az osztrák műegylet január havi kiállítása, 1874. A legújabb angol regényirodalom), Vasárnapi Uság (1871. Egy törpe falu, rajz a bukovinai népéletből, 1872. 1875. A bukovinai magyarok sat.), a Hon (1873. művelődéstörténeti tárczák, 1874. 258. és köv. sz. Keleti testvéreinkről: I. A bukovinai magyarok, II. A moldvai magyarok, 1875. 186. sz. A bukovinai magyarok közt. Józseffalva, 1876.), Kelet Népe, Pesti Napló (1875. 296. sz. A lipovánok között), Otthon (1874. Thales csillaga), Reform, Nemzet, Földrajzi Közlemények (V. 1877. A bukovinai és moldvai csángók), Ország-Világ (1880. Mit olvassunk?), Petőfi Társaság Lapja, Koszorú (1879. elb.), Üstökös, Magyar Salon (1885. elb.), Szabadelvű Naptár (1884. elb.), Pesti Hirlap (1887. 36. sz. Trefort mint író); az Athenaeum és Légrády-féle Naptárakban több beszély; a Magyar Államnak is belmunkatársa volt. Életútját Szőts Zoltán írja meg.

Munkái

• A bukovinai és moldvai csángók. Földrajzi Közlemények, 1877. pp. 193-199.

• Keleti testvéreink. Budapest, 1882. (a könyv hatása alatt született meg a csángó-magyar egyesület és telepítenek haza [!] 5000 bukovinai székelyt.)

• A pokol torkában. Elbeszélés. Budapest, 1885. (Jó Könyvek 37.)

• Harc a kath. egyház ellen (röpirat), Budapest, 1893;

• Keleti ​testvéreink, Magyar Ház, Budapest 2012; ISBN: 9789639335851