László Miklós Polikárp

Nagygalambfalva, 1849. október 10. - Szászmedgyes, 1910. május 15.

ferences paptanár, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke, Generális Definitor

Mikházán 1865-ben lépett a Ferenc-rendbe Polikárp néven. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron kezdte, majd Budapesten a Pázmány Péter Egyetem hittudományi karán fejezte be. 1872-ben szentelték pappá. 1872-1875 között a csíksomlyói gimnázium tanára volt, majd Kolozsváron, Vajdahunyadon és Mikházán tanít teológiát. 1880-tól Nagyszebenben házfönök és definitor, majd rendtartományfőnök. 1902-ben a Rómában tartott általános nagygyűlésen, a Szent Ferenc-rendiek Generális Definitorává választják. 1903-ban Rómába hívták, ahol a rend római vezetésében tanácsos és a kapisztránus rendtartomány-vizitátor generálisa volt. Tartományfőnökként, Csiszér Elekkel és Csiszér Dáviddal együtt elindítja az erdélyi ferencesek megújító szellemi mozgalmát. Az erdélyi ferences rendtartományon belül 1884-ben elindított belső rendi reformot támogatta, tevékenységével később hozzájárult az egész rendi élet általános reformjához. Egyik előkészítője és megszövegezője volt a XIII. Leó pápa által 1897-ben kiadott Ferenc-rendi szabályoknak, amelyeket a rend mindhárom ágában - ferencesek, minoriták, kapucinusok - alkalmaztak. 1909-ben tért vissza az erdélyi rendtartományba. A Szent Ferenc Hírnöke című ferences folyóirat egyik alapítója volt.

Munkája

• Monza Pacifik: Tíz napi lelki gyakorlat, amelyet olasz nyelvből fordított. (Kolozsvár, 1909).

Forrás

• Neves Csíkiak. Kájoni János megyi Könyvtár. (összeállította Kelemen Katalin). Csíkszereda. 2008