Lázár Ádám

Marosvásárhely, 1821. december 24. – Marosvásárhely, 1891. március 2.

ügyvéd, országgyűlési képviselő

Marosvásárhelyen született, ahol apja Lázár János a város főbirája volt. Elvégezvén jogi tanulmányait ügyvéd lett. A képviselőháznak 1869-ben lett először tagja és azután is (az 1875-78. országgyűlést kivéve) mindig a marosvásárhelyi kerületet képviselte a Függetlenségi Párt programmjával. Szülővárosa közügyeiben tevékeny részt vett és a pártnak is egyik leggyakrabban beszélő szónoka volt.

Cikkei a Marosvidékben (1879. 7. szám, Bolyai Farkasnak emlékkövet), a Magyar Polgárban (1880. 195. szám, Zárszó Petőfi eltünéséhez), a Koszorúban (1884. Petőfi életéből az utolsó napok), a Jogtudományi Közlönyben (1886. Okiratok visszatartása büntetendő cselekményt képez-e?), az Aradi Ujságban (1889. 73. sz. Petőfi utolsó napjai.)

Munkái

• Fohász. Marosvásárhely, 1849. (Költemény.)

  Szózat Marosvásárhely választó polgáraihoz. U. ott, 1849.

• Programmbeszéd. U. ott, 1872.

• Beszámoló és programmbeszéd. U. ott, 1884.

  Országgyűlési beszédei a Naplókban (1869-72., 1872-1875., 1881-84., 1884-87.)

• Levelei K. Papp Miklóshoz, Marosvásárhely, 1871. júl. 15. és Bpest, 1874. máj. 18.

A székely vértanuk (Török, Gálffi és Horváth) emlékének leleplezésekor 1875. június 27-én Marosvásárhelyen ő tartott beszédet.