Lázár László

Lövéte, 1925. február 5. –

orvos, kutatóorvos, egyetemi tanár

Középiskoláit a művészi hajlamaira felfigyelő Nyírő József támogatásával Székelyudvarhelyen a római katolikus gimnáziumban végezte 1944-ben, orvostudományi tanulmányokatPécsett és Marosvásárhelyt folytatott, itt államvizsgázott 1950-ben. A marosvásárhelyi OGYI bonctani tanszékén kezdte pályáját, az oktatás mellett kutatói munkát is végzett Miskolczy Dezső professzor klinikáján, majd a Román Akadémia marosvásárhelyi kutató állomásának munkatársa. Kórbonctani főorvosi vizsgája (1962) után neuropatológus, doktori címétBukarestben szerezte meg 1966-ban. Ösztöndíjas a hamburgi, majd több más német egyetemen 1974-ben.

Munkái

Tudományos tevékenységet főleg az idegszövettan és az embriológia területén végzett. Az idegrostok szerkezeti elemeinek működési és kórtani jelentőségével foglalkozott, adatainak egy részét japán kutatók kiindulási alapként használták fel az ingerületvezetés mechanizmusának magyarázatára irányuló vizsgálataikban. A sclerosis multiplexrevonatkozó eredményeit több kutatóállomás is átvette. Leírta az idegrendszer érfejlődési rendellenességeit és az agyi érbetegségek okozati összefüggéseit. Tanulmányait számos nemzetközi folyóirat (Confinia Neurologica, Journal of the Neurological Sciences, Clinical Experiences in the Brain Stem Discorders, Acta Morphologica Academiae Stientiarum Hungaricae, Arhiv Patologii, Neurochirurgia, Orvosi Szemle) közölte. A Popoviciu-féle Bolile vasculare cerebrale ale creierului vertebro-bazilar (1980) és az Arseni-féle Bolile vasculare ale creierului I-II. (1982) c. tanulmánykötetek társszerzője.

Tankönyve

• Általános embriológiai fogalmak (kőnyomatos, Marosvásárhely, 1979).