Nagy Gyula

Sepsibesenyő, 1887. január 6. - Budapest 1945. március 4.

a magyar királyi honvédség altábornagya

A Szotyori Nagy ikertestvérek, Szotyori Nagy Gyula és Szotyori Nagy Áron – a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban 1905-ben érettségiztek. a Ludovika Akadémia 1908. évi végzettje, ugyanazon az év őszétől hadnagy a magyar királyi 21. gyalogezrednél, majd bécsi hadiiskola hallgatója. Szotyori Nagy Gyula a magyar királyi honvédség magas rangú tisztje volt, érdemeinek elismeréseként a Johannita Lovagrend tiszteletbeli tagja. A Ludovika Akadémia végzettjeként került a bécsi hadiiskolába. Az első világháborúban a kassai honvédosztály főhadnagyaként harcolt. Rész vesz a Székely Hadosztályban, ahonnan a kényszerű fegyverletételt követően 1920-ban a románok internálják Brassóba , majd Szamosújváron raboskodik. 1921-től a Ludovikán harcászatot, hadseregvezetést és hadtörténelmet tanított. Ezredesként a Hadimúzeum igazgatója. 1936-ban vezérőrnagy , a kecskeméti helyőrség parancsnoka, 1937-ben altábornagy , 1939-től a miskolci gyalogdandár, 1940-től a marosvásárhelyi VII. hadtest parancsnokává nevezik ki. Neki jutott osztályrészül, hogy a második bécsi döntés után annak a honvédcsapatnak az élén vonuljon be Sepsiszentgyörgyre, amely részt vett Észak-Erdély felszabadításában.