Nagy Irén

Nyikómalomfalva, 1953. május 1. –

költő, novellista

Született: Hadnagy Irén

A székelyudvarhelyi Tanítóképző 1973-ban és a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola 1978-ben történt elvégzése után Csíkszentdomokoson kezdte pályáját mint a Márton Áron Általános Iskola magyar-román szakos tanára.

Első írását, a kivándorlás ellen írt Marasztaló c. versét, a Hargita Népe közölte 1990-ban. Prózájával a Látó novellapályázatán tűnt fel, ahol első díjat nyert 1992-ban. Itt jelent meg kétrészes leleplező elbeszélése Védtelenül c. alatt a szélsőséges „voluntárok” székelyföldi vérengzéseiről, valósághű képet adva az 1944 őszén Csíkszentdomokoson (1993/5) és Szárazajtán (1994/6) bekövetkezett tragédia lezajlásáról és hátteréről.

Művei

• Mégis (versek), Székelyudvarhely 1993;

• Védtelenül (novellák), Székelyudvarhely, 1998;

• Veletek dalol sok ezüst madárka (gyermekversek), Székelyudvarhely, 2009;

• Nyikó menti hajnalok (verses vallomások a szülőföldről), Székelyudvarhely, 2013;

• Transzilván Elégia (költemény), Székelyudvarhely, 2014;

• Hová lett az Erdő? (Cimba és Zenge meséje a harmadik évezredből), Székelyudvarhely, 2015;