Olosz Katalin

Kovászna, 1940. december 29. –

irodalomtörténész, folklorista

Olosz Ella húga, Kicsi Antal felesége. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön végezte 1957-ben, a Babeș-Bolyai Egyetemen a magyar nyelv és irodalom szakon szerzett tanári diplomát 1963-ban. Pályáját a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán mint gyakornok kezdte (1963-66), majd a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Kutatóközpontjában kutató, illetve főkutató. A Kemény Zsigmond Társaság, EME, Kriza János Néprajzi Társaság, a budapesti Magyar Néprajzi Társaság és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja.

Első írását Egy újabb Kádár Kata-variáns címmel a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (1963/2) közölte. Tanulmányai itt s az Igaz Szó, Művelődés, Korunk, Utunk, Tanügyi Újság, Vörös Zászló, valamint a Studii de Istorie, Filozofie și Istoria Artei, Marisia, Cercetări de Științe Sociale (Marosvásárhely és Bukarest) hasábjain jelentek meg. Ezek közül kiemelkedők: A megjelenítés néhány eszköze a mesemondók nyelvében (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények1969/1); "Mondjad, édes fiam!" Skót ballada a magyargyerőmonostori népköltészetben (Igaz Szó 1973/2). Feldolgozta a Kemény Zsigmond Társaság népköltészet-gyűjtő ösztönző tevékenységét a Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok (Budapest 1982) c. gyűjtemény számára. Román szaklapokban a román folklórnak a magyar népköltészetre gyakorolt hatásáról, a román és magyar népköltészeti hasonlóságokról értekezik. Társszerzésben Turzai Máriával és Silvia Sinnel Contribuția unor periodice progresiste românești și maghiare la cunoașterea reciprocă a valorilor culturale și literare (Marisia 1977) című alatt közölt dolgozata különlenyomatban is megjelent. Szerkesztette a magyar népi líra Ha folyóvíz volnék (Kolozsvár 1982) című antológiáját.

Néprajzi munkásságában új szakasz kezdődött 1989 után. A Kovásznán induló református gyülekezeti lapban, Az Igében Gábor Áron tüzérének, Szabó Sámuelnek az emlékét idézi fel (1991/3), a Magyar peregrináció (Budapest-Szeged 1993) című kötetben a két világháború közti romániai magyar népköltészeti kutatások történetét dolgozza fel; az újrainduló Művelődésben (1994/12) Magyartanítás és néprajzi tájékozódás címmel e tárgykörről értekezik, s az Oláh Miklós-évfordulón elhangzott tudományos dolgozatokat tartalmazó kötetben (De la umanism la luminism Marosvásárhely 1994) Dimitrie Cantemir Moldva-leírásának néprajzi vonatkozásait mutatja be, míg a Vallásos népélet a Kárpát-medencében (Budapest 1995) című kötetben egy felsőtorjai betlehemes játékot ismertet.

Művei

Last updated