> For the complete documentation index, see [llms.txt](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/llms.txt). Markdown versions of documentation pages are available by appending `.md` to page URLs; this page is available as [Markdown](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/pall_lajos.md).

# Páll Lajos

Korond, 1938. április 2. – Székelyudvarhely, 2012. november 9.

*székely költő és festőművész*

A székely Korondon született, szülei, nagyszülei, sőt még rokonai is saját emlékezése szerint mind fazekasok voltak. Már ötödik osztályos korában szobrokat fabrikált, verseket is Korondon kezdett el írni ekkortájt.

> „Elmentem volt jutalomból Naszódra. Ott kerültem először össze szemtől szembe románokkal. – Hogy nem tudnak ezek magyarul?! Sehogyan sem értettem. Amikor pedig korábban kimentem a környező falvakba, mindenki magyarul beszélt. Naszódon tapasztaltam meg először, hogy vannak olyanok is, akik nem tudnak magyarul. Naszódon láttam meg azt is, hogy milyen az angol vécé” - mondta később erről az időszakról.

Hatodik osztály után tanárának javaslatára Marosvásárhelyre, művészeti iskolába iratkozott, ahol egy évig pikolón tanult játszani, mert a hetedikben nem volt szobrászat. Édesapja csalódott volt az eredményével, mert fél év után is csak hatvan medvét eladandó tudott kifaragni. („Később voltak nagy útjaim a világban, és ezeket az utakat mindig úgy szerveztem meg, hogy megszerezzem mindazt a pénzt a képeim révén, amit elköltök. Lehet, hogy szégyen ez, de ezt otthon tanultam ” - írta később.) Végül édesanyja segítségével sikerült megmenekednie a szobrászattól, és egy a kilencedik osztályt már festőtanoncként járhatta. Tizedikes korában az Igaz Szó lehozta verseit. Pártfogásába vette Sütő András, Kemény János író és a szobrász Izsák Márton. Tizenhét éves korában patkányméreggel öngyilkossági kísérletet követett el, de kimosták a gyomrát és megmentették.

1955-ben leérettségizett, de a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetbe első próbálkozásra nem vették fel.

> „*Abban az évben Kolozsvárott négy magyar és hét román volt az előírt norma. Nem vettek fel. Akkor éltem meg Vásárhelyen a nyomor legmélyebb bugyrait. Munkát kellett szereznem, de amíg nem találtam, az állomáson aludtam egészen addig, míg fölvettek a Bábszínházhoz festőnek*” - mondta egy interjúban.

A második évben felvették, pedig ekkor a numerus clausus már három magyar-hét román volt. Ösztöndíjat nem kapott, mert apja iparos volt. Mohy Sándor tanította festészetre. A gólyabálon ismertették össze Szilágyi Domokossal. 1956-ban a nagykendi pap lányának, Péterffy Irénkének udvarolt, akit később tíz évre ítéltek, mert ő vette meg a gyászszalagokat, amelyeket a budapesti forradalom leverésének hírére a kolozsvári egyetemisták kitűztek. 1958-ban Páll Lajos is börtönbe került összeesküvésért, mivel az 1956. október 24-i képzőművészeti diákgyűlés egyik szervezője volt és mert Marosvásárhelyen pesszimista hangulatú verseket írt, amelyeket mások továbbadtak egymásnak. Kolozsváron, Szamosújváron tartották fogva, a Duna-deltában gátat építtettek vele, amit aztán két év alatt elvitt a Duna. Ekkor ismerkedett meg az ugyancsak elítélt Páskándi Gézával. 1962-ben szabadult. Az egyetemre nem vették vissza. Előbb apja fazekasműhelyében dolgozott, majd még abban az évben festésből kezdett élni. Újra találkozott Szilágyi Domokossal, aki Páll bebörtönzésekor szolidaritásból levágatta a haját, és az új találkozásig kopasz maradt (és egyik verseskötetébe úgy csempészte be Páll Lajos két versét, hogy a verset kiegészítette azzal a megjegyzéssel, hogy "egy ismeretlen huszadik költő" írta azt. 1969-ben rehabilitálták, 1970-ben verseskötete is megjelenhetett Romániában, tárlatokon is részt vehetett, viszont többször feljelentették festményei tartalma miatt.

Sikeres költő és sikeres festő vált belőle. Művészete az erdélyi tájhoz, közelebbről a Kis-Küküllő völgyéhez, Korond emberi világához kötődik. (Festményeinek már címe is jelzi a szülőföldi témaválasztást (Bivalyok, Korond, Tájkép legelésző lovakkal, Korondi csendélet, Őszi hangulat, Kilátás a hegyekre, Dombok között, Pihenő favágó, stb.) Zsögödi [Nagy Imre](/szekelyfold-hires-emberei/nagy_imre.md) és Milan Alexandru Florian festők művészetével rokon az övé, természetelvű festés, de a 20. század modern festészeti irányzatainak kellékeit is gyakran beépíti motívumkincsébe (montázsok, szürreális fények, absztrakt módon értelmezett figurális ábrázolás). Világos, derűs színei optimizmust sugároznak, a táj megtartó erejének érzését keltik. Valahol a háttérben a nagybányai művésztelep kisugárzása, hagyományainak továbbvitele érvényesül kortárs művészeti eszközökkel. 1965 óta volt kiállító művész, elsősorban egyéni tárlatokat szervezett. Az 1989-es romániai rendszerváltás után gyakran eljutott kiállításaival az anyaországi galériákba és Nyugat-Európába is.

## Művei

* Fényimádók - verses-képes kötet. Kriterion, Bukarest, 1970;
* Köves földek - verses-képes kötet, Kriterion, Bukarest, 1980;
* Szárazvillámlás - versek-illusztrációk, Euro-Hungária, 1993;
* Partraszállás - versek-illusztrációk, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1994;
* Andomakhé uszályán - verses-képes, 1996;
* Három csűrben - gyermekverskötet, 1999;
* [Válogatott versek](http://www.szekelykonyvtar.ro/dszk/DSZK20_Pall_Lajos.pdf). Székely Könyvtár. Hargita Kiadóhivatal Csíkszereda, 2013;

## Egyéni kiállítások

* Marosvásárhely, 1965, 1968, 1971;
* Csíkszereda, 1965, 1993;
* Székelyudvarhely, 1965;
* Parajd, 1976;
* Szováta, 1976;
* Kolozsvár, 1976;
* Kufstein, 1974;
* Hamburg, 1987;
* Stuttgart, 1990;
* 1988 - Jubileumi kiállítás,  Budapest, 1990;

## Csoportos kiállítások

* Bukarest, 1965, 1968;
* Országos Festészeti Tárlatok, Bukarest, 1970;
* Marosvásárhely 1965-1968 - tartományi tárlatok
* Romániai Magyar Képzőművészek Tárlata, Budapest, 1990;
* Makói Művésztelep Kiállítása, Makó, 1990-1995;

## Tagság

* Romániai Írószövetség, 1991;
* Magyar Írószövetség, 1993;

## Díjak

* A makói önkormányzat festészeti díja, 1995;
* Aranka György-díj, 1995;