Péterfi József

Sóvárad, 1796. március 29. – Marosvásárhely, 1873. július 11.

református esperes-lelkész, nemzetőr

Péterfi László református lelkész és Csurgó Juliánna fia. Még 23 éves nem volt, mikor az akkori tanárok ajánlatára a marosvásárhelyi egyház megválasztotta lelkészének. Papi állását azonban csak egy évvel később töltötte be, mert előbb a teológiai ismereteit szerette volna bővíteni. A magyarországi és erdélyi diákok hagyományos peregrinációs iránya Németország, Svájc és Hollandia lett volna, mégis a bécsi egyetemen töltött el egy évet, ugyanis „a külföldre mehetés akadályozva volt”. Péterfi József 54 évig töltötte be papi állását. 1837-ben a fogarasi egyház hívta meg, ő elfogadta, a gyülekezéséből kibúcsúzott, de hallgatóinak kérésére helyben maradt és újra beköszöntött.

1848-ban a marosvásárhelyi nemzetőrség az elsők között, már április közepén megalakult, és Péterfi 1848-ban elsőként jelentkezett a nemzetőrségbe és közzétette a „Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz” kiáltványt. A Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz egy Marosvásárhelyen 1848. április 15-én megjelent kétoldalas nyomtatvány, a következő szöveggel:

„ Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz. Szeretett polgártársaink! Ha mult századokban a’ Magyar patakkal ontotta vérét Európa keresztény népeiért a’ roppant Török hatalom terjedését gátolva: most ugyan azon népek viszsza adák a’ köl-tsönt, véröket ontván a’ Magyar szabadságaért is... Pólgártársaink!... Isten hozza el minél hamarább, mint már megmutatott: nevelje föl... élőfáját az igaz és törvé-nyes szabadságnak, virágoztassa és gyümölcsöztesse a’ mi értünkre, ’s utánunk gyermekeink, unokáink számára ezer iziglen! Maros-vásárhelyt. Április 15-kén 1848. Péterfi József; Reich Károly; Kovács Dániel; Dabóczi János sat. sat. sat. (Marosvásárhely?) s.n.; ”

„ Magyarország újjászületett. Van jó királya, nádora, független minisztériuma, kegyes Zsófia főhercegnője. Nincs különbség polgár és polgár között, mindenki egyaránt szabad. Májusig, ameddig a választásokra várni kell, amelyet követően Magyarország és Erdély egyesül, mindenki őrizze meg nyugalmát és vigyázzon a közbékére.”

A marosi egyházmegye 1849-ben jegyzővé, 1850-ben esperessé választotta.A halálát megelőző évben egyháza, saját kérelmére, egész fizetéssel nyugalmazta.

„Egyházi beszéd, mondotta Magyarország alkotmányának visszaállításakor” 1867. március 17-i mondott beszédét is kinyomtattatta. Számos egyházi beszéde jelent meg különböző gyűjteményekben (Erdélyi Protestáns Egyházi Tárban (1847), a Salamon erdélyi Prédikátori Tárában, Szász és Demeter ugyanazon című gyűjteményébe, Kovács Albert Egyházi Reformjában (1873), Szász Gerő és Domokos Prédikátori Tárában), és maradt kéziratban a fiára, Péterfi József marosvásárhelyi orvosra, de munkái között szerepel az „Útmutatás a deák nyelv tanulására. Melyet (Döring után) német nyelvből magyarra alkalmaztatott” (1930) is.

Munkái

• A marosvásárhelyi ref. nemes kollegiumban tanuló ifjúság részéről májusi virágok, melyek gróf Kemény Sámuel tabulae praesesi hivatalában május 1. napján 1816. lett beiktatásakor a tisztelet és háládatosság oltárára hintettek. Marosvásárhely. (Többekkel együtt).

• Útmutatás a deák nyelv tanulására. Melyet (Döring után) német nyelvből magyarra alkalmaztatott. Első folyamat. Előgyakorlások. U. ott, 1830. (Ugyanaz. U. ott, 1842. II. foly. Képiró Imre munkája).

• Az Isten a törvényt szivünkbe írta bé: előadva egy prédikáczióban, melyet az erdélyi ev. reformátusok Déván tartott közönséges egyházi gyűlések alkalmával a dévai templomban 1830. jún. 19. elmondott. U. ott, 1833.

• Néhai Houchard József emléke, halotti beszédben mondotta 1841. szept. 8. U. ott, 1843.

• A templom iránti szeretet, előadva templomszentelési beszédben, mellyet 1843-ban jún. 8. Fintaházán elmondott U. ott, 1843.

• Felszólítása Marosvásárhely hű polgáraihoz. U. ott, 1848. (Reich Károly, Kovács Dániel és Dabóczy Jánossal együtt)

  Egyházi beszéd, mondotta Magyarország alkotmányának visszaállításakor 1867. márcz. 17. U. ott,

• Kibucsúzó és beköszöntő: Két egyházi beszéd, mondotta 1837. jún. 25. és júl. 16. U. ott, 1871.