Péterfy László ifj.

Nyárádselye, 1936. május 2. –

székely festő és szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja

Péterfy Gergely író és Péterfy Bori énekesnő édesapja. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festő szakán (1954-1959) folytatott. Mesterei Kádár Tibor és Miklóssy Gábor voltak. Festőnek indult, az 1960-as évek első felében festőművészeti tárlatokon szerepelt Maros megyében. 1966-ban települt át Magyarországra, itt a magyar népi mesterségeket támogató mozgalom egyik szervezőjeként működött, az erdélyi középkori és reneszánsz művészet, s a népi kő- és fafaragás művészetének folytatója és tovább hagyományozója. Egyre inkább a szobrászat lett az ő fő művészeti kifejező eszköze, szobrászata alapvetően figurális és hagyományőrző. Épületszobrászattal is foglalkozott, Makovecz Imre épületeihez tervezett szobrokat, elsőnek a sárospataki Művelődési Házhoz készített két oszlopszobrot mészkőből (1986). Később dolgoztak együtt, a paksi Szentlélek katolikus templom Makovecz Imre tervei alapján épült fel 1990-ben. Szobordíszei egy részének alkotója Péterfy László. Az egyik oszlopszobor a nagyszentmiklósi kincs égberagadási jelenetét, a másik a csodaszarvas-legendát szimbolizálja. Később is dolgoztak együtt, a paksi Szentlélek katolikus templom Makovecz Imre tervei alapján épült fel 1990-ben. Szobordíszei (1991) egy részének alkotója Péterfy László. Tagja volt a Siklósi Kőfaragó Tábornak, 1991-ben pedig a Toyamai Nemzetközi Szobrásztábor egyik résztvevője. Számos köztéri alkotást készített, s mellette kisplasztikákat. Főleg fa, bronz, vörösréz lemez, mészkő, néha márvány szobrainak alapanyaga. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.

Munkái

Egyéni kiállításai

• Eötvös Kollégium, Budapest • Móra Ferenc Múzeum, Szeged • 1968;

• Csepel Galéria, Budapest • 1969;

• Törökszentmiklós • 1970;

• Szoborkert, Tata • 1976;

• Népház, Tatabánya • 1986, 1989;

• Művelődési Központ, Balassagyarmat • 1987

• Nagy Balogh Terem, Budapest • 1988, 1992;

• Kemenesaljai Művelődési Központ, Celldömölk • 1993;

• Művelődési Központ, Leányfalu • 1996;

Csoportos kiállításai

• Marosvásárhelyi Megyei Tárlatok • 1960-65;

• Országos Kisplasztikai Biennálék, Pécs • 1967-93;

• Balatonboglári Kápolnatárlatok, Egyetemi Színpad, Budapest • 1968-70;

• SZETA aukciós kiállítás • 1986;

Köztéri alkotásai

• Nő virággal (mészkő, 1970-71, Siófok, Szívkórház);

• Nő virággal (mészkő, 1970, Tatabánya, Öregek Otthona)

• Plasztika (andezit, 1980, Zalaegerszeg);

• Kőemlék (trachit, 1982, Zalaegerszeg);

• Égberagadás (mészkő, 1986, Sárospatak, Művelődési Ház);

• Csodaszarvas (mészkő, 1986, Sárospatak, Művelődési Ház);

• Illyés Gyula-kopjafa (fa, 1986, Dombóvár);

• Kós Károly (bronz, 1987, Kispest, Wekerletelep);

• Magvető (bronz, 1988, Bábolna);

• Tizenhat királyszobor (fa, 1988, Székesfehérvár, Királypark);

• Dombormű (terrakotta, 1989, Pusztaszer, ravatalozó);

• Harsányi Zsolt (bronz, 1989, Sárospatak, Kollégium);

• Föltámadott Krisztus (fa, 1990, Siófok, evangélikus templom);

• Krisztus és angyalok (tölgyfa, 1991-92, Paks, római katolikus templom);

• 1956-os emlékmű (kő, bronz, 1993, Kispest);

• A II. világháború halottainak emlékére (1994, Kispest);

• Szent Borbála (1994, Tatabánya);

• Két angyal (vörösréz lemez, 1995, Győr, Bencés Gimnázium kápolnája);

• Politikai áldozatok emlékműve (gránit, 1997, Tard);

• Akiknek életét tönkretette a kommunizmus (1996, Budapest, Tabán, Makovecz Imrével);

• Memento: az 1945-56 között kivégzettek emlékműve (mészkő, 1997-98, Budapest);

• II. világháborús emlékmű (márvány, 1999, Budapest-Kispest);

• Életfa (krómacél, 2000, Tatabánya, Fő tér);

• Szent István (kő, bronz, 2000, Tokaj)

Kötetek

• Marosszék régi sírkövei. Mentor Kiadó. Marosvásrhely, 2005; ISBN 973 599 129 2

• Marosszék temetőinek régi sírkövei. Kossuth Kiadó. Budapest, 2019;

Díjai

• Magyar Művészetért Díj, 1999;

• Kodály Zoltán-díj, 1999;

• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2000;

• Kossuth díj, 2017;