Sánta Ferenc

Brassó, 1927. szeptember 4. – Budapest, 2008. június 6.

székely író

Sánta Ferenc 1927. szeptember 4-én született Brassóban székely család harmadik gyermekeként. Szüleivel gyakran költözött, gyermekkorát Sepsibükszádon, Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron töltötte.

"Már harmadik hónapja éheztünk, s két hete csak egyszer ettünk egy nap. Anyám már marékkal mérte a puliszkát. Egy marék, két falás, másnapig semmi.” – Sánta Ferenc: Sokan voltunk

Tanulmányait a Farkas utcai Katolikus Elemi Iskolában, az Unitárius Kollégium Gimnáziumában (1940-1945 között) és a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában (1945-1946 között) folytatta. 1947-1950 között a Dorogi Szénbányászati Tröszt Pilisszentiváni Bányaüzemben dolgozott. 1953-1956 között a Kispesti Vörös Csillag Traktorgyár munkása volt. 1954-től publikált. 1956-ban a Petőfi-kör vezetőségi tagja volt. 1957-ben a Ganz Daru- és Hajógyár alkalmazottja volt. 1958. szeptember 1-jétől a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja volt. 1989-től a Magyar Szellemi Védegylet intézőbizottsági tagja volt. 1990-ben a Magyar Henry George Társaság alapító tagja volt. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Fia, Mózsi Ferenc író.

Pályakezdését az irodalomtörténészek Móricz Zsigmondéhoz hasonlítják hasonló szemléletük miatt. Egy családi mitológia körvonalait kibontakoztató első elbeszélései az emberi értékeket, a helytállást, a munka becsületét továbbörökítő szegénység világába vezetnek. Mesei hangulatok, lírai pátoszok Tamási Áronra emlékeztetnek (Kicsi madár). Második kötetében (Farkasok a küszöbön, 1961) az érzelmes közvetlenséget drámaiság, diszharmonikus világérzés váltja fel. Tudatosan értelmezi a kisember és a hatalom viszonyát, az egyéni és társadalmi felelősség-vállalást (Nácik, Olasz történet, A veder). Az élet újrateremtését világnézetek fölött állónak fogta fel (A Müller család halála). A kegyetlen világban, a megalázottságban őrzött tisztesség példázata is egyetemes igazságok kimondását célozza (Szegény leány, szegény legény; Kicsik és nagyok). A jelképelemeknek a konkrét életanyagba való emelésével kísérletezik (Isten a szekéren). Az ötödik pecsét (1963) című regénye az etikus és történelmi cselekvés ellentétét fogalmazza meg. Társadalmi problémákkal foglalkozik Húsz óra (1964) című regénye, melyben egy újságíró előtt egy 1956-os gyilkosság után érdeklődve feltárul egy falu élete. Az áruló (1966) című vitaregénye egy író éjszakai meditációja négy lehetséges emberi magatartásról a huszita háború korának fiktív alakjait állítva középpontba. A Húsz óra és Az ötödik pecsét című regényeiből film készült.

Művei

• Sokan voltunk. elbeszélés (az Irodalmi Újság hasábjain), 1954;

• Téli virágzás (novellák), 1956;

• Farkasok a küszöbön (elbeszélések), 1961;

• Az ötödik pecsét (regény), 1963;

• Húsz óra (regény), 1964;

• Az áruló (kisregény), 1966;

• Éjszaka (dráma), 1968;

• Isten a szekéren. (válogatott novellák), 1970;

• Húsz óra. (negyedik kiadás). Magvető Zsebkönyvtár. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1972;

• Isten szekerén. (válogatott novellák), Szépirodalmi könyvkiadó. Budapest, 1972;

• Föld (válogatott elbeszélések), 1981;

• Kicsik és nagyok (válogatott novellák), 1982;

• A szabadság küszöbén (esszék, cikkek, interjúk), 1993;

• Halálnak halála (regények, elbeszélések), 1994;

• Három hely

Filmfeldolgozások

• Mécsek (tévéfilm, 1992)

• Éjszaka (filmdráma, 1989)

• Az ötödik pecsét (filmdráma, 1976)

• A Müller család halála (tévéfilm, 1972)

• Halálnak halála (tévéfilm, 1969)

• Húsz óra (filmdráma, 1965)

Díjai, elismerései

• Sánta Ferenc sírja Budapesten. Farkasréti temető: 5/4-1-38.

• József Attila-díj (1956, 1964)

• Arany Nimfa-díj (Monte Carlo, 1970)

• Kossuth-díj (1973)

• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1991)

• Angyalföld díszpolgára (1998)

• Hazám-díj (2004)

• Magyar Művészetért díj (2004)

• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ (2007) - irodalmi életműve elismeréseként.