Sebestyén Gergely

Zetelaka, 1803. október – Borszék, 1868. augusztus 19.

jogi doktor, jogtanár, ítélőmester

Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi gimnáziumban, a jogiakat a pesti egyetemen végezte. 1830. július 2-án tett doktorátust; nyomban rá az erdélyi római katolikus státus kolozsvári jogi líceumához a magyar közjog, valamint az erdélyi magán- és büntetőjog rendes tanárának nevezték ki, ahol helyettes igazgatója is volt a líceumnak 1849-ben történt megszűntéig. Ezen idő alatt mint Kolozs vármegyei földbirtokos, úgy ezen vármegye, valamint Udvarhelyszék táblabírói tisztét is viselte. Tanárkodása ideje alatt a helyhatóságok és testületek szabályrendeleteinek összegyűjtésében úttörő volt és e részben felette becses adatokkal járult a későbbi kutatásokhoz. A szabadságharc alatt a Kolozs vármegye által kihirdetett rögtönítélő bíróságnál bíráskodott; az azutáni években pedig a bírói pályára lépett, és mint az Erdélyben fennállott főtörvényszék bírája helyeztetett át 1861-ben az alkotmány alapján Marosvásárhelyen ismét felállított erdélyi királyi ítélőtáblához; de 1865-ben súlyos betegeskedése miatt mint királyi ítélőtáblai itélőmester nyugalomba vonult. Fia Sebestyén Mihály kúriai bíró.

Művei

• De juribus municipalibus Inclitae Nationis Siculicae, 1830. (jogi értekezés)