Soós Márton

Marosvásárhely–?

drámaíró

Az iskolai színjátszásáról nevezetes marosvásárhelyi kollégiumból került fel Pestre orvostanhallgatónak 1790-ben. Az év nyarán egyike volt az első magyar színtársulat létrehozására szövetkezett ifjaknak, de az 1790. okt. 25-i és 27-i első hivatásos magyar nyelvű előadáson nem játszott. 1791 őszén elkedvetlenedve otthagyta az egyetemet, majd 1793-ig tanult Pesten és orvosként visszatér Erdélybe. Désen működött, utóbb Belső-Szolnok vármegye főorvosa lett. Magyar Pénelopé című, Pesten, 1791-ben megjelent vígjátéka nem került színre, Ojtozi Júlia című vígjátéka, amit szintén 1791-ben írt elveszett. Dugonics András regényének, az Etelkának általa készített dramatizálása viszont (A megszomorított ártatlanság, avagy Az ártatlan Etelka szenvedése 1792, megjelent: 1793-ban) a vándorszínészet egyik kedvelt játékdarabja, Dugonics András első színpadi sikere lett. Aranka Györgyhöz, az első tudós társaság létrehozójához írt levelei színésztörténeti dokumentumok, melyeket az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi. A belőlük történt válogatás A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig (szerk.: Kerényi F., 1987) címmel jelent meg.