Székely László
Gyimesbükk, 1912. január 7. – Temesvár, 1982.
székely néprajzkutató, pap, tanár
Álneve: T. Székely László
Gyimesbükkön született 1912. január 7-én, többgyermekes vasutascsalád gyermekeként, édesapját korán elveszítette. Gyergyószentmiklóson érettségizett, majd Gyulafehérváron teológiát végzett. 1935-ben szentelték pappá. 1947-ig több csíki faluban teljesített lelkélszi szolgálatot. Csíkszentdomokoson és Csatószegen is szolgált. 1941-1944 között a csíkszeredai római katolikus gimnáziumban tanított. 1943-tól a gimnázium alkormányzója volt. 1947-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. A csíkkarcfalvi általános iskola igazgatójává nevezték ki. Irányításával 1947-ben megszervezték a Felcsíki Néprajzi Múzeumot. 1948-ban kérte laicizálását, papi hivatását feladva állami alkalmazásba lépett. 1949-ben, A paraszttársadalom alkata az életfordulók csíki néprajzában című értekezésével doktorált, majd Temesvárra költözött, ahol előbb főiskolán, majd líceumban, később általános iskolák magyar tagozatán tanított 1973-as nyugdíjazásáig.
Erdélyi Zsuzsanna szerint:
"Székely László, ha Magyarországon él, méltó társa lehetett volna Bálint Sándornak (és ilyetén minőségben tartotta volna őt számon a tudományos világ) egy új kutatási terület, a vallási néprajz hazai fölfuttatásában és művelésében."
Kutatási területe Erdély vallási néprajza. A vallási néprajz iránti érdeklődése már korai írásaiban is megmutatkozott. Néprajzi írásai, cikkei, tanulmányai jelentek meg számos erdélyi magyar lapban, 1944 előtt többek között a Jóbarát, Gyergyói Újság, Csíki Néplap, Vasárnapi Harangszó, Erdélyi Tudósító hasábjain. Tanulmányait közölte az Erdélyi Iskola és a Vezetők lapja. 1944 után több bukaresti lap is közölte írásait: Pionír, Jóbarát, Szabad Szó, Tanügyi Újság, Könyvtári Szemle. Az elsősorban vallási néprajzi tárgyú tanulmányai 1972 után a Vigilia című magyarországi folyóiratban jelenetek meg.
Önálló kötetei 1944 előtt jelentek meg. Csak halála után jelent meg talán legterjedelmesebb munkája, a csíki székelyek vallási néprajzát összefoglaló kötete: Csíki áhítat. A csíki székelyek vallási néprajza (Budapest, 1995). Művéből a csíki székelyek vallási életét minden életkorban, napszakban, a teljes egyházi év során és minden helyen megismerjük.
Székely László néprajzi munkásságának jelentőségét Erdélyi Zsuzsanna, valamint Pusztai Bertalan néprajzkutatók méltatták a kötet előszavában. Pusztai Bertalan, a szöveg gondozója így fogalmaz:
„Példamutató, ahogy teljes biztonsággal vezet be minket szűkebb és tágabb szülőföldje, Csík és Erdély egyháztörténetébe, népi vallásosságába, figyelve minden közleményre és jelentőséget tulajdonítva minden apró adatnak. Tág horizontú néprajzi monográfiaként és gondos helytörténeti munkaként egyaránt megállja helyét könyve."
Székely László számos néprajzi tárgyú dolgozata kéziratban maradt, ezek közül több is foglalkozik Csík néprajzával. Az életfordulók néprajza. A paraszttársadalom alkata az életfordulók csíki néprajzában című doktori értekezése is kiadatlan maradt. De megjelent művei is nehezen hozzáférhetőek, a néprajzos szakma is alig ismeri életművét.
Művei
Szenthelyek, ünnepnapok. Csíkszentdomokos és Balánbánya turistakalauza. Kolozsvár, 1936;
Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához. Csíkszereda, 1943;
Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához. Kolozsvár, 1944;
Áhítat a falun. Adatok Csíkszentdomokos vallásos néprajzához. Csíkszereda, 1943;
Csíki áhítat. A csíki székelyek vallási néprajza. (előszó: Erdélyi Zsuzsanna, Pusztai Bertalan.) Szent István Társulat, Budapest, 1995. (Posztumusz kötet).
Tanulmányok, közlemények
Alkalmi népies imádságok Alcsíkban. (Székely László, Kósa Ferenc). Székelység. 1938. pp. 43–44;
Hammubotosok. Székelység. 1938. 7. szám.
Vallásos néprajzi adatok Orbán Balázsnál. Székelység. 1940. pp. 28–29;
Nagyböjti és húsvéti szokások Csíkban. Erdélyi Iskola. (1943) 9. sz. pp. 250–253;
Néprajzi bibliográfiák (1944–1964). Könyvtári Szemle. XVI. évf. (1972) 161–163;
Katolikus néprajzi emlékek az erdélyi evangélikus szászok hagyományaiban. Vigília. XXXIX. évf. (1974) 7. sz. 448–450;
A néphagyományokat őrző egyház. Vigília. évf. XL. (1975) 2. sz. pp. 109–112;
A vallási néprajz új útjai és feladatai. Vigília. XLI. (1976) 1. sz. pp. 35-42;
A csíki székelyek aszkézise. Vigília. évf. XLII. (1977) 3. sz. pp. 160–166;
Katolikus hagyományok az erdélyi református székelyek néprajzában. Vigília. XLIII. évf. (1978) 9. sz. pp. 593–597;
A gyimesi csángók lelki élete. Vigília. évf. XLIII. (1978) 3. sz. pp. 161–171;
Katolikus hagyományok az erdélyi református székelyek néprajzában. Vigilia. 1978. p. 593;
A székelyek vallásos néprajza Tamási Áron műveiben. Vigília. XLIV. évf. (1979) 9. sz. pp. 602-607;
Szentegyházak népe. Vigilia. 1980. p. 366;
Az utolsó remetei tutajos. Művelődés. XXXIV. évf. (1981) 7. sz. pp. 42–43;
Egy csíki Szent Anna-legenda irodalmi forrásai. Ethnographia. XCIII. évf. (1982) 4. sz. pp. 570–572;
A csíki székelyek passiója. Vigília. XLVII. évf. (1982) 4. sz. pp. 244-248;
A háromszéki szentföld. Vigília. XLVII. évf. (1982) pp. 892–898;
Mária eljegyzése a székelyek hagyományában. Vigília. XLVIII. évf. (1983) 10. sz. pp. 759–161;
A Júlia szép leány... ballada újraértékeléséhez. In: „Mert ezt az Isten hagyta...”. Tanulmányok a népi vallásosság köréből. (szerk. Tüskés Gábor). Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1986;
Csíki áhítat. A csíki székelyek vallásos hitélete. (bevezető: Erdélyi Zsuzsanna, Pusztai Bertalan). Szent István Társulat. Budapest, 1997;
Kézíratban
Az életfordulók néprajza. A paraszttársadalom alkata az életfordulók csíki néprajzában. (dissz.)
A csíki népszokások költészete. A közösség és az egyén szerepe a csíki népszokások költészetében.
Csíki táj a néprajzban. A csíki hagyományos élet tájnéprajza.
Áldásos esztendő. A napfordulók csíki néprajza.
Temesmegyei néprajz. A hagyományok mozgékonysága a temesmegyei magyarság néprajzában.
Természet és katedra. Modern áramlatok az oktatásban, földrajz a kiránduláson.
Last updated