Tarisznyás Márton

Gyergyóditró, 1927. november 29. – Gyergyószentmiklós, 1980. október 9.

néprajzkutató, muzeológus, helytörténész

Középiskolába Gyergyószentmiklóson járt, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végzett történelem-földrajz szakon. Egy évig Marosvásárhelyen dolgozott a tartományi múzeumban, majd 1952-től haláláig a jórészt általa szervezett gyergyószentmiklósi Gyergyói Múzeumot vezette. Halála után e múzeum az ő nevét vette fel. Gimnazistaként kezdett népszokásokat gyűjteni. Egyetemistaként a néprajzi kurzusok mellett múzeumi gyakorlatokon, a néprajzi gyűjtést és muzeológiát ismertető fakultatív szemináriumokon is részt vett. Belépett Kós Károly a szociográfia módszereit is alkalmazó városnéprajzi kutatócsoportjába.

Főként Gyergyó anyagi kultúrájával és történetével foglalkozott. Fő kutatási irányai:az erdőgazdálkodás és a fa megmunkálása, a gyűjtögető gazdálkodás hagyományai, az állattenyésztéshez közeli foglalkozások: méhészet, vadászat, halászat, pásztorkodás, mészárosság, tejtermékek előállítása, tímárság stb., a vízhasználat és vízimolnárság, az árucsere (vásárok, tutajozás), a településnéprajz és népi építészet, a népélet (szokások, hagyományok), az erdélyi örmények történeti néprajza.

Tanulmányai és cikkei 1958-tól jelentek meg a romániai magyar sajtóban és gyűjteményes kötetekben.

Művei

• Gyergyó történeti néprajza. Tíz tanulmány (Bukarest, 1982) posztumusz jelent meg.

Tervezett egy háromrészes tanulmánykötet is, de korai halála miatt ennek munkaanyaga, a több évtizedes kutatás sok eredménye gazdátlanul maradt.